Olvasási idő: 3 perc

Februári KP Szombatunk témája a sokszínű történelem volt.

Az MCC által szervezett Középiskolás Programról, illetve a KáPéntekről is a gimnáziumunkban kaptunk felhívást. Csupán páran jelentkeztünk a programba, legtöbben az utolsó pillanatra hagyva a jelentkezési kérvény beküldését jó csallóközi gimnazista módjára.

A 2018. február 16-os KáPéntekre hárman jelentkeztünk iskolánkból, és mint később megtudtuk, egész Felvidékről. Utunkat a fővárosba nem mondhatnám problémamentesnek, ám ez természetesen betudható a mi tapasztalatlanságunknak. Mikor megérkeztünk, már jelen volt pár Pest környéki diák és természetesen a vezetőink, de a legtöbben később érkeztek.

Nem sokkal nyolc óra előtt kezdődött a bemutatkozási „szertartás”, amely az általános egy-két szó magamról” után magába foglalt több, általában cserkész és ifjúsági táborokban megszokott ismerkedési játékot. Társaink barátságosak voltak, mindenki égett a vágytól, hogy megismerje a másikat, főleg, miután levetkőzték félelmeiket. Ezután elrendeztük szobáinkat és elhelyeztük a matracokat, amelyeken később aludtunk. Az est utolsó hivatalos programja egy előadás volt a horrorról, amelyen több „jumpscare”-es videót néztünk, és rémisztő történeteket hallgattunk és mondtunk. Ekkor már éjfél körül járt az idő, még jó pár emberrel összeverődtünk egy közös társasjátékozásra, majd elkezdtük a leghosszabb programpont véghezvitelét – a világmegváltó beszélgetéseket, amelyek hajnalig tartottak.

Másnap reggel, miután nagy nehezen felkeltünk, páran elindultunk a legközelebbi gyorsétterembe reggeliért, és persze az ekkor létfontosságú kávéért. Mikor visszaértünk, örömmel láttuk, hogy megérkezett még két diákja az iskolánknak.  Az első előadás 10 órakor kezdődött az aulában, témája a történelemi kódok volt. A téma és a prezentáció tanulságos és szórakoztató volt. Dél körül lett vége az előadásnak, amelyet az ebéd követett, nagyipari méretű pizza formájában. A délutáni előadások közül én a Budapest 1945-ös ostromát és egy, a Szent korona újkori történetét bemutató előadáson vettem részt, amelyek mind felülmúlták várakozásaimat; ahogy a többi program az utazótársaiméit is. Az előadások délután 4-körül értek véget.

Visszautunk már problémamentes volt, amit nagyban köszönhetünk annak a Kolozsvárott is tanító egyetemi tanárnak, aki elvitt minket az állomásra, és aki nélkül lekéstük volna vonatunkat.

Nagyon jól éreztük magunkat a KáPés hétvégén, sok új ismeretséget szereztünk, és várjuk a következő alkalmat.

Farkas Gyula
Madách Imre Gimnázium, Somorja