Olvasási idő: 4 perc
Épp a szállásról való kijelentkezés után ülünk két barátnőmmel a központi téren. A meleg napsütésben fel-feltörnek az emlékfoszlányok az első e-KP szombatomról.
"Épp a szállásról való kijelentkezés után ülünk két barátnőmmel a központi téren. A meleg napsütésben, a padon pihenve fel-feltörnek az emlékfoszlányok az első e-KP szombatomról, amely legnagyobb örömünkre a magyarországi KP-sokkal közösen került megrendezésre. Most szeretném felidézni részletesen ezt a hétvégét, hogy egy pillanat se veszhessen el.
Nagyon izgatottan vártam a hétvégét, amely egy közös utazással kezdődött. Az út nagyon jól telt, majd kolozsvári barátainkkal egy előzetes városnézést is megejtettünk. Az igazat megvallva eltévedtünk a Heltai Vendégházhoz vezető úton, de nyugtatott a tény, hogy busszal utazó barátnőm is engem hívott a sofőr útbaigazítását illetően.
A helyszínre megérkezve találkozhattunk a szervezőkkel, akik nagyon kedvesek voltak. A teremben idegen társaság fogadott, de többen hamar szóba elegyedtünk egymással. Szerencsémre az ismerkedésre szánt játékok mindegyikét ismertem, így több figyelmet tudtam fordítani az emberek jellemére, a személyek megismerésére
Vacsora után már-már egy emberként rontottunk be a hálószobákba, és lefekvés előtt még társasjátékoztunk, felelsz vagy mersz-eztünk és megvitattunk rengeteg érdekes témát.
Az éjjelig tartó beszélgetések után, másnap reggel természetesen a kávé volt a legnagyobb örömünk. A Sapientia felé vezető sétán lehetőségünk volt tovább beszélgetni és megnézni a várost. Az egyetemen dr. Kádár Magor kommunikációs szakértő tartott nekünk előadást, aki a társaság egyik kedvenc előadójává vált. Előadásának címe Ez itt nem Lás Vegas – Ami a netre kerül, ott is marad! volt, központi témája pedig a közösségi médiára és a netbiztonságra fókuszált. Az előadás keretében nagyon sok érdekességet megtudhattunk a közösségi hálókról és azok biztonsági beállításairól. Ezután pedig kevesebbet fogunk posztolni szociális médiáinkra.
Az ismerkedős játékok gyorsan és sok nevetéssel teltek, mivel lehetetlen volt ennyi idő alatt minden nevet megjegyezni. Gyönyörű táj mellett ettünk, fel sem akartam állni a két épületet összekötő erkélyről.
Nagyon tetszett, amikor a szervezők aszerint osztották le a csapatokat a vitaszemináriumokra, hogy ki szereti a Coca Cola-t, és ki a csokit. Ezen a ponton azt hittem, desszertet osztanak, de a ki szereti a kutyákat kategóriánál kissé elbizonytalanodtam. Végül mi maradtunk azok, akik egyik csoportba sem tartóztunk, de legalább nagyon szeretik az MCC-t, és kezdődhetett is az előadás-technika képzésünk, majd a vitaszemináriumok. Bár több hasonló képzésen voltam már, ezek a képzések sokat adtak hozzá tudásomhoz, és úgy érzem, mi kaptuk a legjobb egyetemista előadókat.
Estére még néptáncos program is jutott, amit nagyon élveztem, főleg azért, mert a magyarországi diáktársak számára nagyon új volt ez az egész, így vicces pillanatoknak lehettem részese.
A néptánc után éjszakába folyó társasjátékozás és egy hirtelen jött születésnapi köszöntés következett. Nagyon későn feküdtünk le aludni, mert nem szerettünk volna elválni egymástól.
A következő találkozásaink szervezésével és gyors pakolással telt a reggel, most meg itt ülünk, még mindig Kolozsvárt csodálva, remélve, hogy bővülhet még életünk ilyen különleges emberekkel és élményekkel."
Szécsi Bernadett
Márton Áron Gimnázium, Csíkszereda
A magyarországi csapat beszámolóját IDE kattintva lehet elérni.
