Olvasási idő: 3 perc
Közép-Ázsia jövőjét meghatározó társadalmi és gazdasági változások zajlanak, melyet Kovács Blanka és Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet kutatói személyesen tapasztaltak meg. Külföldi élményeikről a békéscsabai képzési központban tartottak előadást.
A régió legfőbb vízforrásai, a Szir-darja és az Amu-darja folyók kritikus helyzetbe kerültek az éghajlatváltozás és a nem hatékony vízgazdálkodás miatt – kezdte a beszámolót Kovács Blanka, hozzátéve, hogy az Aral-tó kiszáradása nemcsak ökológiai, hanem egészségügyi problémákat is okoz. A levegőszennyezettség a tómederből felszálló porviharok következménye, amelyet tovább súlyosbít a növekvő autóforgalom és az ipari kibocsátás. Az országok gazdasága még mindig erősen függ az öntözéses mezőgazdaságtól, amely nagy mennyiségű vizet igényel. Az utóbbi időben megjelentek hatékonyabb megoldások, mint a csepegtetéses öntözés, de ezek elterjedése még mindig korlátozott.
A térség népessége és a városi lakosság aránya folyamatosan nő, és az előrejelzések szerint a következő évtizedekben még tovább emelkedik – folytatták. A legnagyobb városok, különösen Taskent, gyors urbanizációs folyamatokon mennek keresztül. A városokat azonban nem készítették fel a népességrobbanásra: az infrastruktúra, különösen a vízellátás, komoly kihívásokkal küzd.
Kovács Blanka azt is elmondta, hogy a változó éghajlat és környezeti kihívások miatt a térség egyik legjelentősebb társadalmi folyamata az elvándorlás. Az országok munkaerő-exportőrré váltak, hiszen a helyi gazdaság nem tud elegendő munkahelyet biztosítani. Az emberek elsősorban Oroszországba és az Európai Unióba mennek dolgozni, és a keresetük nagy részét hazautalják, amely sok család számára létfeltétel. A migráció miatt ugyanakkor megváltoztak a társadalmi viszonyok is. Már nemcsak a férfiak hagyják el otthonukat, hanem egyre több nő is külföldön keres munkát. Ez gyakran családi konfliktusokhoz vezet, hiszen a gyerekek rokonok gondozásába kerülnek, és a visszatérő nők sok esetben már nem illeszkednek be a hagyományos társadalmi normákba.
A beszámoló során az is kiderült, hogy Közép-Ázsia országai jelentős gazdasági kapcsolatokat ápolnak Kínával, amely befolyása egyre nő. Különösen Tádzsikisztánban figyelhető meg a kínai befektetések felfutása, amely segíti az infrastrukturális fejlődést, de egyben az eladósodás veszélyét is magában hordozza. Az ingatlanpiacon is jelentős szerephez jutottak a kínai beruházók, akik hatalmas lakótömböket építenek, szinte hónapról hónapra megváltoztatva a városképet.
A kínai befolyás erősödése, a természeti erőforrások kimerülése, az elvándorlás és az urbanizáció együtt formálják a térség jövőjét, ezért az érintett országok komoly kihívások előtt állnak. A döntéshozóknak hosszútávú, fenntartható megoldásokat kell találniuk ezekre a problémákra, hogy biztosítsák a lakosság megélhetését és a régió stabilitását.
