Olvasási idő: 4 perc

November 24-én a Pszichológia Iskola által szervezett Környezet - ember - rendszer – interdiszciplináris kerekasztal című háttérbeszélgetés keretében Molnos Zselykével, az Ökopszichológia Intézet vezetőjével, és a természettel való újra-kapcsolódás és ökogyász témák szakértőjével, Litkei Mátéval, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatójával, valamint prof. dr. Tóth Gergely alternatív közgazdásszal, a humánökonómia és a fenntartható fejlődés szakértőjével találkozhattak a hallgatók. A kerekasztalbeszélgetést a Pszichológia Iskola diákja, Boda Dorka moderálta. Kondi Krisztina tudósítása.

A kerekasztal beszélgetés azzal a kérdésfelvetéssel kezdődött, hogy hol helyezkedik el az ember a természet, környezet rendszerében. A szakemberek között közös volt a megegyezés azon, hogy az ember a természet része. Ha ennek tudatában az ember valamilyen természetkárosító dolgot végez, akkor ott valami félresiklott – állapította meg Litkei Máté. - Valamint téves következtetés, hogy erre megoldás lenne, ha ebből a rendszerből kiemelnénk az embert, például a gyermekvállalás beszüntetésével. Dr. prof. Tóth Gergely az ember-környezet-rendszer jelenséget Polányi Károly, magyar tudóst idézve három egymásba ágyazódó karikának írta le, melynél a legnagyobb a környezet, utána következik a társadalom, és végül legkisebbként a gazdaság jelenik meg. Megemlítette, hogy manapság már ábrázolják ezt a jelenséget fordítva is, melynél például a gazdaság dominálja a társadalmat, ezt a professzor ökonomizmusnak nevezte. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ember valóban a természet része, de ki is lóg belőle, különbözik tőle, mivel például tudatában van saját halálának, vagy előre tud tervezni, előrelát. A problémát dr. Tóth Gergely abban látta, hogy hogyan használjuk a hatalmunkat a természet felett, és feladatként az összhang teremtését nevezte meg.

A következő kérdéskör arra vonatkozott, hogy hogyan képes az ember kapcsolódni a természethez. Molnos Zselyke itt a pozitív alapélmény fontosságát hangsúlyozta, mely nélkül nehezebb újra megtalálni a kapcsolatot a természettel, s ha az embernek nincs meg ez az összeköttetés, hiányérzet jelenhet meg. Megemlített egy kutatást, melyben kórházi betegek felépülését vizsgálták két helyzetben. Az egyiknél a betegek ablaka a természetre nézett, másik esetben betonfalakra, s eredményként azt kapták, gyorsabban gyógyulnak azok a betegek, akiknek az ablaka a természetre néz. Litkei Máté messzebbről indult a kérdés megválaszolásában, feltette azt a kérdést, mégis miért szakadt el az ember a természettől? Szerinte ez egy természetes folyamat része, mivel ahogy az ember az évezredek során fejlődött, úgy alakul át az energia is, amit használni tudott. Először saját erejére, eszközei erejére hagyatkozhatott, majd állati erőre, tűz erejére, aztán felfedezték a kőolaj, földgáz erejét, s végül eljutottak az uránhoz is. Végkövetkeztetésképp, az embernek a korábbiakban nem volt más lehetősége, mint a természettel nagyon közeli viszonyban élni, de megváltoztak a körülmények és ennek természetes velejárója, hogy megváltozott a környezettel való viszonyunk is. Megemlítette, hogy ennek vannak rossz és jó részei is, például nem mozgunk annyit, ebből adódhatnak mentális és fizikai betegségek is. Ennek kapcsán merült fel az erdőfürdőzés forgalma, mely szerint fiziológiás hatása van annak, ha erdőben, fák körében töltünk időt.

Köszönjük meghívott vendégeinknek a gondolatébresztő és izgalmas beszélgetést!