Olvasási idő: 5 perc
Az elmúlt évtizedekben a közel-keleti, illetve szubszaharai térségből Európába érkező migránsokkal együtt egy új struktúra is megjelent a kontinensen, a klán alapú társadalmak, amelyek nagy kihívást jelentenek a svéd hatóságok és a svéd társadalom számára. A svéd migráció tapasztalatairól beszélt a miskolci MCC-ben Johan Lundberg, a Stockholmi Egyetem professzora, akinek fő kutatási területe a svéd liberalizmus és az általa generált információs buborék társadalmi hatása, a bevándorlás és a klánok hatása a svéd társadalomra, illetve a multikulturalizmus kérdése. Az elmúlt években számos támadás érte, rasszistának, sőt, fasisztának bélyegezték, mivel fő állítása szerint a bevándorlók kulturális hátterét nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen az az integráció fontos akadályává válhat.
A klánokról – mint a világ számos pontján legelterjedteb társadalmi formáról, amelyből a mai nemzetek nagy része is kialakult – beszélni Svédországban tabu-témának számít – mondta el a professzor. Sem a politikusok, sem a kutatók, sem az újságírók nem beszélnek nyíltan róla, pedig meglehetősen nagy problémát jelentenek Svédország számára. Miközben a klánok és a kulturális különbségek létezését tagadják, addig a klán-kultúrából eredő problémák már begyűrűztek a svéd jogi rendszerbe is, hiszen ez egy teljesen más struktúrát jelent, mint az állam-alapú felépítés, ami már a felvilágosodás óta jellemzi a nyugati világot. Ez utóbbinak jellemzője a törvény előtti egyenlőség, valamint az az alapvetés, miszerint az igazság objektíven mérhető dolog. A demokratikus államformában a törvény előtt az egyén számít, nem pedig az, hogy valaki valakinek a leszármazottja, unokatestvére, családtagja. Ez a demokrácia egyik sarkalatos pontjának is tekinthető, de ez – egészen az ókori Görögországtól kezdve – mindig is konfliktust eredményezett a klán-ideológia és a demokrácia között – fejtette ki a svéd tudós.
Lundberg professzor elmondta, hogy öt vagy tíz évvel ezelőtt a svédek számára még ismeretlen jelenség volt az, hogy a hivatalos jogrendszer és a klánok szokásjoga egymás mellett létezik, ma viszont egyre megszokottabbá vált, és napi szinten hallanak erről a hírekben. A professzor példaként említette a Göteborg külvárosában élő Ali Khan család fejét, aki azt mondta, hogy rá nem mint egy maffia vezérre kell tekinteni – ahogy az újságok és a rendőrség sokszor nevezi –, hanem egyfajta mediátorra, aki közbelép és megoldja a problémát, ami a klán-tagok között felmerül. Ha van egy vitás helyzet, azt a rendőrség úgy oldja meg, hogy a problémás egyént kiemeli, megbünteti, de ott vannak a hozzátartozók, akiket nem véd meg a rendőrség a másik család bosszújától. Ő azonban közbelép, és azonnali megoldást ajánl fel az ellentétben álló feleknek. Szerinte tehát nem az egyént kell megbüntetni, hanem azt kell elérni, hogy egyetértés jöjjön létre a két család között.
Ez a fajta ítélkezés az elmúlt évszázadokban ismeretlen volt Svédországban, és ellentétben áll a modern liberális állammal. valamint annak jogrendszerével – hangsúlyozta a professzor. Ez utóbbinak ugyanis az a célja, hogy az egyén autonómiáját védje, ami azt jelenti, hogy én vagyok felelős a tetteimért, de csak azokért, és nem felelek az unokatestvérem, a nagyapám, vagy más családtagom cselekedeteiért. Az erős állam ugyanakkor teljes mértékben biztosítja számomra a megfelelő ítélőrendszerét, ami a törvény előtt egyenlőségen és nem a családi hovatartozáson alapul.
Lundberg professzor úgy látja, hogy Svédországban a társadalom néhány éve másképp gondolkozik a bevándorlásról, mint korábban. Megjelent a félelem. A bandaháborúk, a nők ellen a fürdőkben és fesztiválokon elkövetett szexuális erőszak, a „no go”-zónák kialakulása egyre inkább félelmet szül az emberekben. A professzor szerint 1975-ben történt egy nagyobb változás a migrációt illetően, amikor is a kormány kijelentette, hogy Svédország egy multikulturális ország, amelynek nincsenek mélyen gyökerező hagyományai vagy saját nemzeti kultúrája, nemzeti ételei, így tehát igazából a migránsoknak nincs mibe integrálódni, és inkább a svédeknek kell megismernie az ide érkezők kultúráját, szokásait. Az elmúlt években az országban megjelent egy új kifejezés is, a „kulturális rasszizmus”, ami szerint a kultúrák abszolút, megváltoztathatatlan dolgok és meghatározzák az egyén személyiségét. Lundberg professzor véleménye szerint az, hogy kimondjuk, a kultúra, amiből jövünk, igenis meghatározó szerepet tölt be az egyén fejlődésben, jellemében, az még nem rasszizmus, de ezt a tényt el kell fogadnunk.
Nem kétséges, hogy számos pozitív példa van a sikeres integrációra és a békés együttélésre, ugyanakkor az, hogy a klánokról nem beszélünk, tabunak tekintjük ezt a dolgot, nem segíti a megoldáskeresést – mondta a svéd tudós.
