Olvasási idő: 3 perc

„Ha elképzeljük a sikert, kellő kitartással bármi megvalósítható. A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták” - mondta Lubics Szilvia az MCC szombathelyi központjában szerdán megtartott Szülők Akadémiája rendezvényen. A magyar amatőr hosszútávfutó, ultramaratonista, többszörös Ultrabalaton és Sparthatlon győztes a célok eléréshez vezető rögös útról osztotta meg tapasztalatait. Megtudhattuk, milyen kihívások elé állítja az embert ez a sport, és hogy honnan lehet erőt meríteni a lehetetlennek tűnő feladatok megoldásához.

Szilvia olyan fontos témákat érintett előadásában, mint az önmagunkba vetett hit, a küzdeni tudás, a lelkesedés, a céltudatos gondolkodás.

Egy tavalyi megmérettetés felidézésével kezdte történeteit Szilvia, ahol megfigyelte az őt követően célba ért versenyzőket. A szemükben látta, ahogy a küzdelmet hirtelen átváltja az önfeledt boldogság, mint mondta, ez mindig emlékezteti őt arra, hogy az ember gondolatainak hatalma van, és ha elképzeljük a sikert, kellő kitartással bármi megvalósítható.

A hosszútávfutó bajnok 28 évesen – akkor már három gyermekes édesanyaként – kezdett el futni. Eleinte csak azért húzott futócipőt, hogy kiszellőztesse a fejét a mindennapi megpróbáltatások közepette, ám ez idővel átalakult; szenvedélyévé vált a futás, máig ösztönözve őt a legnehezebb terepeken. Megmérettetései közül kiemelte a 2017-es kaliforniai Halál-völgyben való versenyzését - amelyre ő előtte, egy infraszaunában elhelyezett futópadon edzett, ahol 217 km-en keresztül kellett megbirkóznia a 90 oC-os aszfalttal és az olykor 55 oC-os levegővel, amit úgy jellemzett, mintha egy „légkeveréses sütő” belsőjében történt volna a verseny.

Lubics Szilvia a sivatagi távfutásról is mesélt, ahol a napközbeni forró levegő és az éjszakai fagy mellett egyéb zord körülmények is nehezítik a terepet. Egy 14 kg-os hátizsákot kell cipelni folyamatosan, tisztálkodásra nincs lehetőség, valamint naponta csak 10 liter víz áll rendelkezésre, ezáltal a kiszáradás veszélye is fennállhat.

Előadónk megosztotta az Antarktiszon szerzett élményeit is, ahol elmondása szerint előfordult, hogy 4-8 órán keresztül - a fagyos szélben és a magas hóban való futás mellett - nem volt lehetőség használni a mellékhelyiséget, így az embernek nagyon ismernie kellett a szervezetének működését, és fejben szabályoznia azt. „Nem szabad kiszállni, tartani kell magad és egy idő után ugyanolyan energia lesz benned, mint a rajtnál” - mondta. Az első 400 km-es versenye után, kerekesszékben kellett hazahozni, de ez még jobban motiválta őt, és azóta lelkesen futja le az akár 480 km hosszú útvonalat magába foglaló távolságot is.

Az előadás végén minden felmerülő kérdést megválaszolt, és elárulta: a hétköznapokban három kutyájával indul neki a mindennapos edzéseknek a Zalai-dombság erdeinek falevelekkel borított útjain és zöldellő síkságain.