Kína stratégiai víziója nem a nyugati hegemónia felváltásáról, hanem egy harmonikus, többpólusú világrendhez való csatlakozásról szól – véli Eric Hendriks holland szociológus, Kína-szakértő, a Danube Institute vendégkutatója. A miskolci MCC-ben tartott pódiumbeszélgetésen a globális rend átalakulásáról, ezen belül is Kína nagyhatalmi pozíciójának kérdéséről kérdezte a szakértőt Kozma Klementina, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója. A pódiumbeszélgetést az MCC Budapest Summit nemzetközi konferencia keretében, a Danube Institute közreműködésével rendezte meg a Mathias Corvinus Collegium.
A pódiumbeszélgetést az MCC Budapest Summit nemzetközi konferencia keretében, a Danube Institute közreműködésével rendezte meg a Mathias Corvinus Collegium.
A gyors geopolitikai átalakulások korszakában az egypólusú, amerikai hegemóniára épülő struktúra hanyatlása, és a többpólusú rend kialakulása alapjaiban formálja át a nemzetközi viszonyokat. Az este folyamán vendégeink erről az átalakulásról – ezúttal annak kevésbé tárgyalt, pozitív vetületeiről is beszélgettek. A 2010-es évektől meghatározó narratívává vált, hogy Kína a globális vezető pozícióra tör. Hendriks szerint azonban ez a kép leegyszerűsítő. Ha másfél évtizeddel visszatekintünk, egészen más volt a közvélemény: Kína akkor is kapott kritikát az emberi jogi kérdések miatt, ám az üzleti világ elsősorban új piacként és lehetőségként tekintett rá. A szemléletváltás Trump elnök első ciklusa alatt gyorsult fel – azóta Kína egyre inkább fenyegetésként jelenik meg a nyugati diskurzusban. Ma Kína a világ legnagyobb ipari termelője, és a világ második legnagyobb nemzetgazdaságával rendelkezik.
A nemzeti felemelkedés előrehaladott: az ország teljes mértékben szuverén, erős nemzetállammá vált. Ez azonban – hangsúlyozza Hendriks – még nem jelenti azt, hogy Kína minden téren át akarja, vagy egyáltalán át tudja venni a vezető szerepet. „Amerika ma nagyon ideges Kina miatt, mert attól tart, hogy az a pozíciójára tör. De ez nem igy van. Kina nem akarja kilökni a pályáról Amerikát.” Eric Hendriks szemléletes kérdéssel érzékelteti a különbséget: akar-e Kína egy Wall Streetet? Ha valóban át kívánná venni az üzleti világ irányítását, az egész globális pénzügyi struktúrát is át kellene alakítania – amit ugyanakkor nem tudna teljes mértékben kontrollálni. Ezért Kínának nincsenek ilyen ambíciói.
A katonai jelenlét terén is markáns az eltérés: miközben az USA több száz katonai bázissal rendelkezik a világ minden táján, Kína nem tűzött ki ehhez hasonló célokat. A kínai világszemléletet a szakértő az ún. kínai univerzalizmussal is magyarázza: Kínának globális küldetése van, de ez nem hegemóniára, hanem harmóniára irányul – arra, hogy különböző civilizációk és kultúrák békésen egymás mellett virágozhassanak. Kína tehát nem a nyugati vezetés lecserélésére törekszik, hanem egy harmonikus, többpólusú világrend részeként képzeli el saját szerepét. A pódiumbeszélgetésen szó esett Kína és az Európai Unió kapcsolatáról is. Hendriks szerint Kína elsősorban nem Európával, hanem az Egyesült Államokkal áll versenyben. Az EU tagállamai közül Magyarország és Franciaország ápolja a legaktívabb kapcsolatot Kínával, bár a két ország diplomáciai megközelítésének megítélése lényegesen eltér egymástól a nemzetközi közvéleményben.
