Harmadik alkalommal rendezett gyermekvédelmi konferenciát az MCC Közjogi Műhely, ezúttal „Kié az énképem? – Gyermeki autonómia és szülői felelősség az online térben” címmel. A rendezvény célja az volt, hogy multidiszciplináris megközelítésben segítse a résztvevőket eligazodni a digitalizáció okozta új felelősség- és kockázati helyzetekben. A Műhely a korábbi évek sikeres programjaira – többek között „Az online gyermekvédelem eszköztára” és „A nevelés online dimenziói” című workshopokra – építve szervezte meg az idei eseményt.
A konferenciát Fehérpataky Balázs, az MCC FIT Program vezetője nyitotta meg, aki személyes pedagógusi és szülői tapasztalatain keresztül mutatta be, milyen kihívást jelent egyensúlyt találni a gyermeki autonómia biztosítása és a túlzott online kockázatoktól való védelem között.
Online hatások, gyermeki identitás és a szülők szerepe
Az első szekcióban Pöltl Ákos, az Ifjúságkutató Intézet családbiztonsági szakértője az online platformok pszichés hatásaira hívta fel a figyelmet. Előadásából kiderült: a digitális szolgáltatások már tervezési szinten törekednek a függőség kialakítására, ami különösen sérülékennyé teszi a gyermekeket. Hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia által közvetített „szimpátia” és folyamatos visszaigazolás torzíthatja a fiatalok mentális fejlődését és szociális készségeit.
Balatoni Mónika, az MCC kutatótanára a KIDS influenszerek világát mutatta be. Rávilágított: sok esetben kérdéses, hogy a kiskorú tartalomgyártók nyilvános szereplését valóban a gyermeki érdek vagy inkább szülői motivációk – például a láthatóság vagy a haszonszerzés – mozgatják.
Mitől tartanak a szülők, és hogyan segíthet a technológia?
A második szekcióban Pelle Veronika, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság médiatudatosság szakértője ismertette az NMHH Digital Parenting kutatás legfrissebb, 2025-ös eredményeit. A felmérés több éve követi a gyermekek és szülők online szokásainak változását, és képet ad arról is, mitől tartanak leginkább a szülők a digitális térben.
Aniot Laura, az NMHH gyermekvédelmi szakértője olyan technológiai megoldásokat mutatott be, amelyek a szülők és gyermekek médiatudatosságát támogatják. Bár a képernyőidő-szabályozó alkalmazások hasznos eszközök lehetnek, hangsúlyozta: a bizalmon és párbeszéden alapuló családi környezet jóval hatékonyabban védi meg a gyermekeket, mint a túlzott technikai kontroll.
Mesterséges intelligencia, deepfake és a sharenting jogi kérdései
A harmadik szekció dr. Mercz Mónika, az MCC Közjogi Műhely kutatójának – a George Mason University vendégkutatójának – online előadásával indult. Kitért arra, hogy a mesterséges intelligencia nemcsak veszélyeket hordoz, hanem a gyermekek védelmét szolgáló innovatív eszközöket is kínál. Összehasonlította különböző országok deepfake-szabályozási megközelítéseit is.
Dr. Nyakas Levente, a Metropolitan Egyetem docense és a Médiatudományi Intézet vezetője a sharenting – a gyermekekről készült tartalmak szülői megosztása – jogi vonatkozásait elemezte. Rávilágított a jelenség paradoxonára és arra, milyen problémát jelenthet a gyermekek magánszférájára nézve.
Dr. Szeibert Orsolya, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének tanszékvezetője szintén hangsúlyozta, hogy a gyermekekről tömegesen közzétett tartalmak komoly identitásbeli és hosszú távú pszichológiai kockázatokkal járnak. Előadásában bemutatta, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye milyen értékeket véd, és a sharenting hol sértheti ezeket.
A szekciókat hallgatói moderálású kerekasztal-beszélgetések követték, Marton Dorina Csenge, Tóth Karina és dr. Nagy Vanda vezetésével. Az esemény házigazdája dr. Nemere Péter, az MCC Közjogi Műhely kutatója volt.
