A Migrációkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium által szervezett kerekasztal-beszélgetésen az Intézet kutatói a politikai iszlám kérdését vitatták meg az osztrák kormány által 2020-ban alapított Politikai Iszlám Dokumentációs Központ (DPI) munkatársaival. A panelbeszélgetés során a kérdést Vargha Márk vezető elemző moderálása mellett Marsai Viktor, az MKI igazgatója, Sayfo Omar, az MKI vezető kutatója, Ferdinand Haberl, a DPI igazgatóhelyettese, valamint a DPI egyik vezető kutatója járták körül.
Ferdinand Haberl elmondta, 16 kutatót foglalkoztató intézetük fő profilja a figyelemfelhívás, ám megjelenésük óta több kutatójuk is komoly fenyegetéseket kapott.
A politikai iszlám fogalmának meghatározásával kapcsolatban Ferdinand Haberl kijelentette, nem tehető egyenlőségjel a fogalom és az iszlám vallás közé. Elmondása szerint az Ausztriában élő 7-10 százaléknyi muszlim közösség nagy része nem tart fent kapcsolatot a politikai iszlámot követő csoportokkal. A bécsi intézet vezető kutatója hozzátette, a politikai iszlám fogalmával kapcsolatban többfelé definíció létezik. A szűkebb definíció szerint kizárólag azokat a csoportokat foglalja magába, amelyek az adott ország berendezkedésének átalakítására törekednek, ők alapvetően ezekkel foglalkoznak, míg a tágabb értelmezés szerint minden muszlim politikai szervezet ide sorolható. Marsai Viktor kiemelte, a politikai iszlám kérdése alapvetően negatív felhanggal jelenik meg a sajtóban, ám több kormány működik együtt valamilyen formában hasonló csoportokkal. Sayfo Omar a politikai iszlámmal kapcsolatban kiemelte, kérdéses, mely szervezetek működnek az európai jogi berendezkedésnek megfelelően.
A békés és agresszív csoportok közötti különbségekkel kapcsolatban Ferdinand Haberl kiemelte, a kérdés nagyban függ a megszólítani kívánt emberektől és az ehhez szükséges narratívától. Míg a Közel-Keleten a Muszlim Testvériség több agresszív csoportja működik, a szervezet Európában működő ága nem tanúsít ilyen magatartást. A bécsi intézet vezető kutatója kitért arra, hogy több Európában működő muszlim szervezet az őket érintő kutatásokra sajtóperekkel válaszol, ami jelentősen megnehezíti a kérdéssel foglalkozók munkáját. Emellett felhívta a figyelmet a vallás és az ideológiák kapcsolatának veszélyeire is. Marsai Viktor a kérdésre válaszolva kijelentette, a radikális iszlamista csoportokat az arab világ országai is veszélyes problémaként kezelik. Egyiptomban például betiltották a Muszlim Testvéreket. Sayfo Omar kifejtette, a radikális csoportok által követett ideológiák fő célja, hogy válaszokat adjanak a közösséget érintő szociális kérdésekre. Emellett elmondta, a muszlim csoportokra jellemző a pragmatizmus. A radikális szervezetek, mint például a Hamasz, képesek párbeszédre, míg békésebb szervezetek radikális álláspontokat fogalmaznak meg, amennyiben érdekeik ezt diktálják.
A politikai iszlámhoz kapcsolódó mozgalmakat támogató országok között a szakértők egyetértettek Törökország és Szaúd-Arábia vezető szerepében. Elhangzott, hogy a szalafista hálózatok elterjedése nagymértékben köthető az utóbbi országhoz. Ezen hálózatok az elmúlt időszakban nagy befolyásra tettek szert a német nyelvű államokban. Ferdinand Haberl szerint a muszlim mozgalmak támogatása több ország számára egyfajta befolyásnövelő eszközként fogalmazható meg. Marsai Viktor kiemelte, több esetben nehéz dekódolni a radikális csoportok fő narratíváit, elsősorban a köztük jelentkező versengés miatt. Sayfo Omar kiemelte, a Közel-Keletet kutató, nyugati szakemberek nem fordítanak kellő figyelmet a régión, valamint a régió országain belül létező informális hálózatokra. Szaúd-Arábiával kapcsolatban kifejtette, erőteljes verseny figyelhető meg a szalafita csoportok között. Emellett kitért Mohamed bin Salman koronaherceg szerepére, aki a nyugati szereplők szemében egy mérsékel politikusként próbál megjelenni.
A politikai iszlám muszlim diaszpórán túli hatásával kapcsolatban Ferdiand Haberl kifejtette, hogy több csoport kísérel meg túlnyúlni a diaszpóra jelentette korlátokon. Elmondása szerint a Muszlim Testvériség önmagát egy értelmiségi szervezetként láttatva épített ki hálózatokat a társadalmakon belül. Haberl szerint, amennyiben ezek a hálózatok napvilágra kerülnek, a politikusok és az állampolgárok jobban átlátják a különböző szervezetek pozícióit. A bécsi intézet vezető kutatója hozzátette, az Európában élő másod-, illetve harmadgeneráció muszlimjai számára a vallás már nem foglal el központi helyet az önmeghatározásban. A Migrációkutató Intézet igazgatója az elhangzottak kapcsán elmondta, hogy a radikális szervezetek tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak a párhuzamos társadalmak kialakulásához. Sayfo Omar ezt azzal egészítette ki, hogy az európai muszlim közösség széttagolt, nem rendelkezik a közösséget összefogni és vezetni képes szervezetekkel. Elmondása szerint a legtöbb esetben a vallási kérdésekre adott radikális reakciók különböző, szervezeteken belüli hatalmi harcokhoz kötődnek.
A szakértők egyetértettek abban, hogy a politikai iszlámot követő szervezetek mind Európában, mind pedig a Közel-Keleten hozzájárulnak a társadalom töredezettségéhez, valamint a párhuzamos rendszerek kialakulásához. Emellett Marsai Viktor kiemelte, a radikalizáció következtében a társadalmak rengeteg tehetséges fiatalt vesztenek.
