Olvasási idő: 4 perc
Európa és a világ Keletre és Nyugatra történő felosztása még az ókori görögökre vezethető vissza, és nagyon sok mai konfliktusnak történelmi okai vannak – hangsúlyozták neves történészek a pécsi MCC legutóbbi rendezvényén. A „Kelet és Nyugat: szembenállás vagy kölcsönös formálódás?” című, teltházas eseményen Hahner Péter, a Rubicon Intézet főigazgatója, és Sashalmi Endre, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Közép- és kora újkori tanszékének professzora beszélgettek a pécsi MCC hallgatója, Mieth Péter moderálása mellett.
Magyarország mindig is a két világ határán helyezkedett el, így volt ez minden történelmi korszakban, s talán mára kezd kialakulni egy kép, hogy létezik egy olyan Kelet-Közép-Európa, benne mi, magyarok, amely igazán egyikhez sem tartozik, de valójában egyiktől sem lehet teljesen független – hívták fel a figyelmet a történészek. Kiemelték, mind földrajzi, mind geopolitikai szempontból ezek az adottságaink, és ebben kell megtalálni a saját helyünket. Ebben segíthet a kultúránk újrafelfedezése, ápolása és egy egészséges nemzetidentitás, amely a közös értékekre és célokra fókuszál.
A pécsi MCC és a PTE BTK Történettudományi Intézetének közös rendezvényére rengetegen, köztük sok pécsi egyetemista volt kíváncsi. Dr. Hahner Péter kifejtette, hogy Kelet és Nyugat szembenállása nem új keletű fogalom, hiszen már az ókori Hellász is e szerint határozta meg a szerinte fejlett és a civilizálatlan területeket – mondta az MCC Rubicon Történettudományi Műhely vezetője. Prof. Dr. Sashalmi Endre hozzáfűzte, hogy ez később a kereszténység elterjedésével és az egyházszakadással még inkább felerősödött, és folytatódott többek között a reneszánsz időszakban is. A pécsi egyetem tanára emlékeztetett, hogy volt korábban Európában egy észak–dél tengely is, ami a fejlettséget, illetve a különbségeket illeti:
„Valójában egy korábbi észak–déli tengely fordult át kelet–nyugati irányba, de ennek lényege nem változott. Az alapvető különbségek határozták meg az egymással szembeni viszonyt, mint például a vallás, a társadalom, a hatalmi berendezkedés és egyéb kulturális eltérések.”
Hahner Péter szerint az alapvető különbség Ázsia és Nyugat-Európa között az, hogy míg az előbbiben nagy, központosított birodalmak alakultak ki, addig nyugaton mindig egymással versengő dinasztiák határozták meg a történelem alakulását.
„A nyugati államok meg voltak győződve arról, hogy ők képviselik a haladást, és senki nem rótta fel azóta sem például a franciáknak vagy az angoloknak a népirtásokat és a vallási alapon történő mészárlásokat” – hívta fel a figyelmet az MCC műhelyvezetője.
A szakértők behatóan elemezték az orosz történelmet. Akár a mai orosz berendezkedés is megérthető abból, hogy történetileg miért volt mindig fontos a birodalomban egy erős, központosított hatalom, miért volt hangsúlyosabb a társadalomban az individualizmus helyett a kollektíva, és miért dominált a kultúrában az ortodoxia. Mindazonáltal a Keletnek is mindig volt hatása a nyugati világra. Példaként említették a 19. századi orosz kultúrát, amely abszolút beépült az összeurópai kultúrába, elég akár az orosz festészetre, zenére vagy a szépirodalomra gondolnunk.
A közönség az előadás után számos kérdést tett fel, többek között azt, hogy mi várható a jövőben: konfliktusos szembenállás vagy kölcsönös formálódás? Előadóink válasza pedig az alábbi volt:
„Hogy milyen lesz a jövő? Más. Eddig mindig más volt, mint amire gondoltunk. Rajtunk múlik. Olyan lesz, amilyenné tesszük.”
