Kampány terror után – hogyan tovább Törökország?

Közelednek a török választások, a súlyos gazdasági visszaesés végett Erdoğannak bizonyítani kell majd a kampányhajrában, hogy – a még mindig jelentős – táborát mozgósíthassa. A török nép erős nemzeti identitással rendelkezik, politikai oldaltól függetlenül minden valamire való pártban bőven találunk nacionalista elemeket, így prognosztizálható, hogy előkerüljön valami nagy, a nemzet egészét érintő retorikai elem.

Bár sokak szerint egyre nőnek az Amerikaellenes hangok Törökországban, gazdaságilag nem tehetik meg, hogy ezen a vonalon induljanak el. Elég csak visszagondolnunk 2018 augusztusára, amikor Trump elnök egyetlen tweetje után 18%-ot esett a török líra.

Ami egy Oroszország elleni retorika indítását illeti, a két ország kapcsolata pragmatikus, a háború óta különösen fontos partnerek egymás számára.  Gazdaság, energiapolitika és Amerika ellensúlyozása. Ezek a főbb kapcsok, az egyébként egymással sok területen versengő regionális középhatalmak között, de amíg a nyugatról van szó, inkább egymást támogatva lépnek fel.

Ugyan eddig úgy tűnt, hogy nem lesz meghatározó a kurd-kérdés, de a november 13-i események fényében teljesen átrendeződhetnek a prioritások. Az, hogy mi áll a robbantás mögött még tisztázatlan, de több forrás szerint is a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) 2016-os terrortámadása óta tisztában van vele, hogy a török gazdaságra a turizmus visszaesése milyen negatívan hat. Most egy kifejezetten gyenge török gazdasági helyzetben, amikor a 2016-os robbantás és a vírusjárvány végével újra kezdett feléledni a turizmus, nagyon érzékeny fogást találtak a kormányon. A dolog hatalomtechnikai vetületei mellett, illetve azok fölött a valós következményekkel is szembe kell nézni: a robbantásban egy hároméves kislány is életét vesztette. Mind ezek könnyen átszabhatják a teljes kampány képét.

A robbantást megelőzően félő volt, hogy nem marad más út a népszerűségi deficit kiegyenlítésére, mint egy görög sziget elfoglalása, vagy ismét megnyitni a határokat Görögország, illetve így az unió felé, mint az történt 2020-ban is. A menekülthelyzet el nem vesztett valóságairól – ugyanis Törökország ad otthont a legtöbb menekültnek a világon, az ENSZ adatai szerint hozzávetőleg 4 millió menedékkérő van Törökországban – és a 2020-as év tanulságairól Pénzváltó Nikolettel, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével beszélgettünk, akinek nemrégiben jelent meg a Törökország orosz rulettje - Versengés és együttműködés Európa peremén című könyve az MCC Press gondozásában.

szerk.: Állomás vagy új otthon Törökország a menekültek számára?

PN.: Attól függ. A szíriai menekültek nagy része új otthonra talált Törökországban. Ne feledjük, a szíriai háború még 2011-ben kezdődött, vagyis többen akár már tíz éve az országban élnek. Ami egyértelműen látszik, hogy az idő előrehaladtával egyre kevesebben akarnak visszatérni Szíriába, hiába szorgalmazná ezt a török kormány. A Szíriaiak Barométer 2020 című reprezentatív közvélemény-kutatás szerint a Törökországban élő szíriaiak 77,8%-a semmilyen körülmények között nem térne haza, ami egyértelműen egy növekvő tendenciát mutat. A romló törökországi gazdasági feltételek, illetve a török többségi társadalom növekvő elégedetlensége a menekültek jelenlétével azonban vezethet ahhoz, hogy egyre többen gondolkodnak majd Törökország elhagyásán. Az említett felmérésben a szíriai válaszadók 49,1%-a fogalmazott úgy, hogy tovább menne egy harmadik országba, „ha lehetősége lenne”.

Törökországban azonban a 3,6 millió regisztrált szíriai menekült mellett további 320 ezer egyéb állampolgárságú (főként iraki és afgán) személy van nemzetközi védelem alatt, illetve különféle becslések szerint további akár több mint egy millió olyan bevándorlóról beszélhetünk, akik teljesen illegálisan, papírok nélkül tartózkodnak az országban. Ez utóbbi csoportok azok, akik inkább csak tranzitországként tekintenek Törökországra, hiszen ők nem rendelkeznek a szíriaiakhoz hasonló jogosultságokkal, és úgy érzik, az illegális tovább haladás megpróbálásával nincs mit veszíteniük.

A szíriaiak esetében ugyanakkor azt is hozzátehetjük, hogy, a hasonlatnál maradva, a befogadóknak is van szavuk abban, hogy meddig látják otthonukban szívesen a „vendégeket”. Az említett növekvő társadalmi feszültségek és a menekültkérdés fokozatos átpolitizálódása mindenképpen aggodalomra adnak okot. Jelenleg több török ellenzéki párt is a menekültek hazaküldésének ígéretével kampányol.

szerk.: Eddig ki a 2016 márciusában tett EU-Törökországi nyilatkozat nyertese, mely értelmében Törökország magára vállalta a menekültek feltartóztatását?

PN.: Ha nyertest kellene hirdetni, akkor azt mondanám, hogy inkább az Európai Unió, amely saját szempontjából sikeresen kiszervezte a menekültek ellátását. Ankara feltartóztatja azokat, akik szabálytalanul kísérlik meg átlépni a határát, az EU pedig pénzzel támogatja a törökországi menekültek ellátását. A 2016-ban megszavazott 3+3 milliárd eurón felül az EU 2021 nyarán újabb 3 milliárd eurós csomagot jelentett be. Ez az összeg elsőre talán soknak tűnhet, de képzelhetjük, milyen költségekkel jár és milyen infrastruktúra-fejlesztést igényel, ha például rövid idő alatt plusz 740 ezer szíriai gyermeket kell beiskolázni, de az EU-s támogatásból eddig, hogy egy másik példát is említsek, több mint 6,4 millió adag védőoltást is adtak be a menekültek újszülöttjeinek, illetve várandós nőknek. A menekültek ugyanis ingyenesen vehetik igénybe az oktatást és az egészségügyi ellátást. Ankara nem véletlenül hangoztatja azt sem, hogy más téren is szolidaritást, a terhek egyenlőbb megosztását várná az EU-tól, például a menekültek egy részének átvételével.

szerk.: Stratégiai hiba volt-e 2020-ban megnyitni a határokat Görögország felé?

PN.: Igen és nem. Egyrészt a török elnök megmutatta, hogy meg mer húzni akár egy ilyen lépést is. A másik oldalról viszont 2020 márciusában az is megmutatkozott, hogy a török „menekült kártya” nem olyan erős, mint azt a többség gondolta volna. Nem indultak el milliók Törökországból. Az Európai Bizottság becslése szerint mintegy 25 ezer migráns és menekült állított fel informális tábort a pazarkulei hivatalos határátkelőhelynél. A menekültek döntő többsége tisztában volt azzal, hogy ha Ankara meg is nyitotta a határt, a görög oldalon az nagyon is zárva van.

Ezzel együtt ugyanakkor a határon kialakult helyzet így is jelentős erőforrásokat kötött le, valamint rombolta az EU nemzetközi megítélését. Az érték- és az érdekalapú szempontok is a felé mutatnak, hogy Törökországot továbbra is támogatni kell a menekültválság kezelésében, és jó lenne megakadályozni a 2020. február-márciusihoz hasonló események kiújulását.

szerk.: A politikai vezetés tud-e olyan hatást gyakorolni a menekültekre, amely következtében sokkal nagyobb tömegek indulnának meg Görögország felé?

PN.: Egyértelműen tudna. A kérdés inkább az, hogy akar-e. Szélsőséges esetben Ankara dönthet úgy, hogy visszavonja a szíriaiak ideiglenes védelmi státuszát, ezzel távozásra késztetve őket. Egy ilyen esetben sokan egészen biztosan inkább nyugat felé vennék az irányt, mintsem visszatérjenek Szíriába. Nem lehet teljesen kizárni egy újabb határnyitást sem, ahol akár központi támogatással szállítanák a menekülteket a görög határhoz.

Mindezeket azonban nem sorolnám a legvalószínűbb forgatókönyvek közé. A török kormány továbbra is elkötelezettnek tűnik a menekültek támogatása iránt. A jelenlegi rossz török gazdasági helyzetben sem hiányzik Törökországnak egy kiéleződő konfliktus az EU-val. A török belpolitikai megfontolások a kérdésben a választások közeledtével mindenesetre mindenképpen döntőek lehetnek. Ha egy nagy, szavazókat mozgósító témában gondolkozunk, én inkább várnék például egy esetleges újabb szíriai vagy iraki intervenciót, mint a török–görög határ politikailag véleményem szerint kevésbé kifizetődőnek tűnő megnyitását. Egyelőre a menekültkérdéssel kapcsolatos törökországi diskurzus is inkább Szíria körül, az Aszad-rezsimmel fenntartott viszony, illetve a hazatelepítések kérdése mentén mozog. A tervezésben ugyanakkor természetesen – mint mindennel – ezzel az eshetőséggel is számolnunk kell.

(Az interjú a november 13-i  terrortámadás előtt készült.)

Összegzésül láthatjuk, hogy lett volna milyen témákhoz nyúlnia a török elnöknek, de a rideg valóság kifoghatja a szelet a politikai ügyeskedés vitorlájából. Ami minket illet, továbbra sem engedhetjük meg magunknak, hogy elfelejtsük milyen erők rejtőznek közeli szomszédjainkban, különösen Törökország autonóm külpolitikája végett, ami semmilyen lépést nem tesz kizárhatóvá.

Az interjút készítette: Manninger Miksa