Olvasási idő: 3 perc

Oroszországtól több mint harminc éve függetlenedtek, mégis a mai napig rendkívül erős orosz, kínai és iráni befolyás jellemzi a közép-ázsiai, posztszovjet „sztán” országokat. S bár a kirgiz munkaügyi miniszter büszkén mesélte az MCC munkatársainak, hogy országában sokkal „szabadabb a levegő”, mint a többi volt tagállamban, ez a fajta szabadság európai mértékkel igen nehezen mérhető.

A Migrációkutató Intézet delegációja 2022 augusztusában járt Közép-Ázsiában, ahol értékes tapasztalatokkal és különleges élményekkel gazdagodtak, feltérképezték a térség politikai berendezkedését, legfőbb problémáit és kihívásait, megismerkedtek a helyiekkel és betekintést nyerhettek mindennapjaikba. A kutatóútról Vargha Márk vezető elemző, Kovács Blanka junior kutató és Gönczi Róbert junior elemző teltházas program keretében és gazdag fotóanyaggal szemléltetve mesélt a szegedi közönségnek.

A térségben demokratikus irányú fejlődés tapasztalható, amely legdinamikusabban Kirgizisztánban figyelhető meg, amit Közép-Ázsia Svájcaként is előszeretettel emlegetnek. Azonban hosszú még az út a nyugati értelemben vett demokráciáig. Gondoljunk csak Türkmenisztánra, amelyet egészen 2006-ig irányított Szaparmurat „Türkménbasi” Nyijazov, akinek hajmeresztő rendeletei közt szerepelt a cirkusz, az opera és a balett betiltása, sőt, még a kutyatartást is büntetendő cselekménynek nyilvánította, emellett kizárólag fehér autókat és fehér házakat engedélyezett országában – emelték ki az előadók.

A demokratikus fejlődés útja is bővelkedik helyi jellegzetességekben. Szorosan összefügg a nemzeti identitás építésével, amely nem könnyű feladat, hiszen kiemelkedő történelmi karakterekért egészen az eposzok világáig kell visszanyúlniuk, és az is előfordul, hogy egy-egy nemzeti hőst Mongóliából „importálnak” a köztudatba.

Vallási szempontból is izgalmas terepet biztosít Közép-Ázsia a kutatók számára. Az iszlám vallás jelenleg a reneszánszát éli, ám teljesen más formában, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Mivel az elmúlt évtizedek vezetői erősen szekuláris álláspontot képviseltek, az iszlám követése egészen sajátos módon alakul a régióban. A nők öltözködését nem szabályozzák és az alkoholfogyasztás tilalmára is kiskaput találtak, hiszen a Korán csak a borról és a sörről ír – a whiskeyről és vodkáról nem tesz említést.

A fővárosok képe is jól tükrözi a társadalmi múltat és berendezkedést. Míg a török hatásra letelepedő és fölművelő egykori perzsák, a mai üzbégek fővárosa, Taskent bővelkedik a nyári hőségben is pazarlóan locsolt parkokban, addig Kirgizisztán közterei, amelynek lakói sokáig nomádok voltak, már jóval elhanyagoltabbak.

Közös jellemzője a Kazahsztántól délre eső közép-ázsiai országoknak, hogy a legális migrációból, a külföldi munkavállalásból származik a GDP 60-70%-a. Az utóbbi években Törökország mellett a legtöbben Lengyelországban kerestek munkát. Ez azonban nem jelent elvándorlást. A szülőföld végleges elhagyása egyáltalán nem jellemző erre a régióra, köszönhetően a család erős megtartó erejének és az ősi nomád hitből eredő mély tiszteletnek, amely az ősöket és az anyaföldet övezi.