Barátok nem beszélnek egymással, mert más-más pártra szavaztak, családi kapcsolatok szakadnak meg, mert nem értenek egyet valamilyen témában – ugye mindenki hallott már ilyen esetről a környezetében? Ezért is fontos, hogy megtanuljuk, hogyan kommunikáljunk helyesen a miénktől eltérő állásponton lévő beszélgetőpartnerünkkel. Ebben nyújtott segítséget az érdeklődőknek Peter Boghossian amerikai filozófus, amikor új, a gyakorlatban kipróbált tárgyalástechnikákat mutatott be a miskolci MCC-ben. Ő maga soha nem változtatta meg senkinek a véleményét – állítja –, viszont az általa használt módszerekkel már sokszor elérte, hogy beszélgetőpartnere önként, saját maga tegye meg azt.
Egy személyes példával indította előadását Peter Boghossian. Elmesélte, hogyan veszítette el egyik legjobb barátját, aki a legnehezebb helyzetben is mellette volt, csak azért, mert nem értettek egyet valamiben. Megérte? Természetesen nem – mondta a filozófus, és most már tudja, sokszor érdemesebb elfogadni, hogy a másik ember másképp gondolkodik bizonyos dolgokról. Nem kell mindenkit mindenáron meggyőzni az igazunkról. Néha jobb elengedni a dolgokat, és mérlegelni.
Sokszor azonban előfordul, hogy ezt nem tehetjük meg, vagy nem akarjuk megtenni. Ilyenkor alkalmazhatjuk azokat a módszereket, amelyeket az amerikai gondolkodó hosszú évek folyamán tanult meg és alkalmazott már sokszor, többek között vitás helyzetekben, túsztárgyalások alkalmával, vagy akár börtönökben, elítélteknél is.
Az első és legfontosabb lépés egy nehéz vagy akár lehetetlennek tűnő helyzetben, hogy értsük meg, mit is akar a másik. Hallgassuk végig figyelemmel, és ha ezt megtettük, ismételjük el, amit mondott, mert biztosítanom kell őt arról, hogy pontosan értem, mire gondol, mit szeretne – hangsúlyozta Boghossian.
Ha meghallgattuk és pontosan megértettük, amit mond – folytatta a szakember –, a következő lépés, hogy kérjük meg, helyezze el állítását egy 1-től 10-es skálán – pozitívtól a negatívig –, azaz számokkal is erősítse meg, mennyire hisz abban az adott dologban. Ha 1-est kapunk válaszul, nem valószínű, hogy meg fogja változtatni a véleményét, de nagyobb szám esetén jók az esélyeink. Soha ne azt a kérdést tegyük fel beszélgető-partnerünknek – javasolta a gondolkodó –, ő miért hisz abban annyira, amit mond, mert ha elkezdi sorolni az érveit, és visszahallja a saját gondolatait, ezzel csak megerősíti magában a saját véleményét. Alkalmazzunk inkább egy sokkal hatásosabb technikát: kérdezzük meg, mi változtatná meg a véleményét annyira, hogy az általa mondott érték azon a bizonyos skálán egy vagy akár két értékkel elmozduljon. Ezt a módszert sokszor kipróbálta már Boghossian – mint mondta –, és néha nagyon meglepődtek ezen a megkérdezettek, hiszen ezt a kérdést nem nagyon teszi fel senki. Mert mi történik általában egy nehéz, vitás helyzetben? Ütköztetjük egymással az érveinket, egyre erőteljesebben akarjuk elhitetni a másikkal, hogy csakis egy igazság létezik, az, amit mi állítunk, és mindezt egyre hangosabban, egyre feszültebben próbáljuk a másikkal elfogadtatni, sokszor akár kiabálásba, ne adj’ Isten erőszakosságba fordulva. Ez nem vezet sehová – állítja –, csak parttalan vitákhoz, összeveszésekhez.
Ami nagyon fontos, hogy mindig legyünk türelmesek – persze, könnyű ezt mondani, gondolják sokan –, még akkor is, ha a másik már egyre dühösebb és egyre hangosabb. Akkor főleg! – hangsúlyozta Boghossian, majd hozzátette, azért a testi épségünket ne veszélyeztessük, mert nem éri meg, és itt megemlíti, az ő hazájában milyen könnyen fajulnak heves viták akár lövöldözéssé is.
És ami a legfontosabb – emelte ki a filozófus –, hogy tudjuk, mi a célunk a beszélgetéssel, megéri-e a végletekig harcolni valamiért, amit mi az egyetlen és elfogadható igazságnak gondolunk. Végül mindenkinek azt tanácsolta, ne veszítsünk el jó barátot vagy családtagot csak azért, hogy nekünk legyen igazunk. Ő tudja – tette hozzá –, nem éri meg!
