Az Angel Studios által készített „Hazugság nélkül élni" című film egyik legfőbb üzenete: Amerika évtizedek óta egy puha totalitárius rendszer felé sodródik, és a legtöbb ember ezt észre sem veszi. Rod Dreher keresztény, konzervatív gondolkodóval Gavin Haynes újságíró beszélgetett a filmről és annak tanulságairól a miskolci MCC-ben.
Hogyan lehet rádöbbenteni egy nemzetet arra, hogy éppen a totalitarizmus felé tart, ha az soha egyetlen percet sem élt diktatúrában? Ez a kérdés áll a Rod Dreher „Hazugság nélkül élni” című könyve alapján készült film középpontjában. A könyv és a film is azt a riasztó jelenséget vizsgálja, amelyet az amerikai konzervatív gondolkodó maga „puha totalitarizmusnak" nevez – és amelynek kibontakozását szerinte ma az Egyesült Államokban élhetjük meg.
Gulag nélkül is lehet totalitarizmus
Rod Dreher szerint sokan azzal söprik le a figyelmeztetést azzal, hogy Amerikában nincs KGB, nincs Gulag, tehát szó sem lehet diktatúráról. A gondolkodó azonban volt kommunista országokban járt, és megkérdezte az ott élőktől, milyen is volt belülről egy valódi totalitárius rendszer. Amit hallott, elgondolkodtatta.
„Rájöttem, nálunk is megtörténhet. Elvesztheted a munkádat, ha nem a megfelelő választ adod valamire, vagy olyan viccet mondasz, ami nem tetszik valakinek. Ez egy puhább verziója a totalitarizmusnak, de mégis az."
A kommunizmus és a mai nyugati véleménydiktatúra között – mondja Dreher –, csupán a módszerekben van különbség. A terror ma is működik, de nem elrettentés, hanem megfélemlítés formájában. Aki nem alkalmazkodik, mindent elveszíthet. A régi diktatúra nyilvános és szinte tapintható volt, a mai változata viszont sokkal nehezebben megfogható, éppen ezért sokkal nehezebben felismerhető.
A woke-jelenség
Az identitáspolitika, a cenzúra, a megfigyelés és a szekularizmus együttesen alkotják azt a keretet, amelyben ez az új típusú elnyomás működik. A woke-jelenség Rod Dreher szerint nem csupán egy kulturális divat, hanem ennek a rendszernek a legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása.
„Egy nap alatt lerombolhatják az életedet, ha a közösségi médiában nem politikailag korrekt mondatot mondasz."
Ennek következménye előre megjósolható: az emberek félni kezdenek. Félnek a szomszédjuktól, a munkatársuktól, a barátjuktól. A nyilvános tér elnémul, mindenki hallgat, senki nem mer szólni.
A történelem mint védőpajzs
A megoldás egyik kulcsát Rod Dreher a történelmi tudatban látja. Annak idején a kommunisták is felismerték: ha az emberek nem kapnak megfelelő információkat a múltról, könnyen félre lehet őket vezetni. Az író szerint ez a mechanizmus ma is működik – csak éppen a hiányok más formát öltenek.
„Nekem, aki ismeri a történelmet, sokkal könnyebb felismerni, hogy a demokrácia, amelyben élünk, mennyire törékeny."
Elgondolkodtató példaként hozza fel, hogy a Netflixen tucatnyi film foglalkozik a nácizmussal, a kommunizmusról azonban szinte semmi nem készült. Ez nem véletlen, és nem is ártatlan hiány.
Közösség, barátság, személyes jelenlét
Rod Dreher szerint a megoldás nem forradalmi: barátok, közösség, személyes jelenlét. „Amikor szembe mész a totalitárius rendszerrel, szükséged van barátokra – és nem baj, ha nem vagytok ugyanolyan vallásúak vagy politikai nézetűek, de együtt kell szembenéznetek ezzel a rendszerrel."
A legnagyobb veszélyt éppen az jelenti, hogy az emberek nagy része nem bátor – mert nem is engedheti meg magának a bátorságot. El kell tartani a gyerekeket, meg kell élni. És ha mindenki hallgat, a rendszer tovább épül, csendben és zavartalanul.
A technológia és a közösségi média ebben egyáltalán nem ártatlan szereplő. „Az elmúlt években szépen lassan hozzászoktunk a technológiai dolgokhoz, függők lettünk, ahelyett, hogy emberi kapcsolatainkat építenénk" – fogalmaz Rod Dreher.
Szabadság vagy biztonság?
Rod Dreher diagnózisa egy mélyebb kulturális válságra mutat rá. A radikális individualizmus, a kényelemkultusz és az intézményekbe vetett hit meggyengülése együttesen hoztak létre egy olyan társadalmat, amelyben egyre többen választják a biztonságot a szabadság helyett. Azok a fiatalok, akiknek nincs közösségük, nincs vallásuk, nem találnak jó állást, keresnek valakit, akit hibáztathatnak.
Aldous Huxley szavait idézve az író emlékeztet: „Jogod van ahhoz, hogy szenvedj." A boldog élet nem a problémák hiányát jelenti. A totalitarizmus egyik legnagyobb veszélye éppen az, hogy elfelejtesz gondolkodni – és ebbe az irányba sodor minket az is, ahogy az mesterséges intelligenciát egyre emberibbé akarjuk tenni.
A „Hazugság nélkül élni" üzenete ebben a szellemben szól nemcsak az amerikaiakhoz, hanem mindenkihez: ismerd a történelmet, építs közösséget, és ne félj kimondani az igazat – még akkor sem, ha ez kényelmetlen!
