Az Egyesült Államokban győzött a mindent behálózó woke-ideológia, amely már egyfajta „puha totalitarizmussá” vált, és lassan teljesen behálózza az emberek gondolkodását, legyen szó akár vallásról, családról, vagy a szexualitásról – mondja Rod Dreher amerikai újságíró, aki a miskolci MCC vendégeként beszélt legújabb könyvéről, a Hazugság nélkül élni című bestsellerről.
„Amikor 2001. szeptember 11-én New Yorkban a tornyok ledőltek, azt hittem, hogy na, ez most összehozza az amerikai embereket. Tévedtem.” – mesélte a konzervatív gondolkodó, aki Csepregi Gáborral, a magyar származású – ma már Kanadában élő – egyetemi tanárral, egykori rektorral beszélgetett az ideológiák hatalmáról, szólásszabadságról, hitről és közösségről.
Csepregi Gábor évek óta követi Dreher munkásságát, ismeri könyveit, és olvassa a vele készült interjúkat is. Mint mondta, nagyon hasonló dolgokat tapasztalt meg az elmúlt években, Kanadában ő is. Rod Dreher legújabb könyvét alapműnek tartja, egy nagyon elgondolkodtató írásnak, amiből mindannyian sokat tanulhatunk.
Mint azt a szerzőtől megtudtuk, az alapötletet személyes élmények adták. 2014-ben kapott egy hívást egy számára ismeretlen orvostól, aki szeretett volna valakinek nyíltan beszélni arról, ami vele történt. Az orvos idős édesanyját a kommunista Csehszlovákiában annak idején bebörtönözték, mert kémnek gondolták. Szabadulása után Amerikába emigrált, ahol családot alapított. Ő hívta fel a fia figyelmét arra, hogy ami most Amerikában történik, az nagyon hasonlít arra, ami annak idején a kommunizmusban történt. Dreher ekkor még maga is azt hitte, hogy az orvos túloz, hiszen hogy jön Amerikához a totalitarizmus. Később azonban más – Amerikába emigrált – ismerős és ismeretlen emberek is ugyanezt erősítették meg. Ő pedig hitt nekik, sőt az elkövetkező pár évben már tudatosan egyre több embert kérdezett meg erről a témáról, és mindegyiküknek hasonló volt a válasza. Viszont amikor amerikai barátainak, kollégáinak mesélt a tapasztalatiról, ők ezt nem akarták elhinni. Hogy épülhetne itt egy totalitárius rendszer, hiszen itt nincs Gulag, nincs KGB, ez a demokrácia hazája – mondták.
Csepregi Gábor is hasonló tapasztaltokról számolt be. Rektorként ő is átélte, hogy ha nem hódolt be az újfajta ideológiának, azonnal megkérdőjelezték a döntéseit, vezetői képességeit. Előfordult, hogy amikor nem léptetett elő egy női kollégát, akkor nőgyűlölőnek titulálták. Pedig csupán az volt az ok, hogy a kolléganőnek nem volt megfelelő a tudása ahhoz a pozícióhoz.
A mai kor divatos kulcsszavai: sokszínűség, egyenlőség, woke – mondja Csepregi Gábor. Ez utóbbi kifejezés korábban eredetileg egy szleng volt az afro-amerikai közösségen belül, arra értették ezt, aki „felébredt”, aki felvilágosult volt, tisztában volt a jogaival, míg ma pedig már egy balliberális ideológia is körülveszi, a faji elméletekkel, lmbt-kultúrával – különösen annak a radikális vonulatával – azonosulókra értjük ezt a kifejezést. Egyfajta kulturális marxizmus ez – teszi hozzá.
Korábban a Szovjetunióban szerették volna, ha a sakk politikamentes marad, de ez nem valósulhatott meg, mert mindennek a forradalmat, az ideológiát kellett szolgálnia. Ma ugyanezt éljük meg Amerikában – mondja Dreher –, amikor egy gyerekek számára készült reggelizőpehely dobozán hirdetik a gender-elméletet, és arról oktatják őket, hogy szabad-e a megszólításban a nemeket megkülönböztetni, mert ez lehet, hogy sértő valaki számára. De ilyen az is, amikor az úgymond „felvilágosult” nagyvállatok ráveszik a munkatársakat, hogy adakozzanak például meleg közösségek javára. Mindennek és mindenkinek az ideológiát kell szolgálnia.
Csepregi Gábor megkérdezte a szerzőt, miért ír könyvében „puha” totalitarizmusról. A válasz az volt, hogy ha csak totalitarizmust emlegetünk, senki sem fog hinni neked, mert akkor a Gulag, a KGB fog eszébe jutni mindenkinek, és nem fogják valós veszélyként érzékelni ezt az igenis létező problémát. A másik ok, hogy ezt igazából nem az állam kényszeríti rád, hiszen nem börtönöznek be, ha kimondod, amit gondolsz, viszont ennek az ideológiának a hívei – akik már szinte olyanok, mint a vallási fanatikusok – rasszistának vagy akár nőgyűlölőnek titulálnak, kivetnek maguk közül, kirúgatnak a munkahelyedről vagy teljesen ellehetetlenítenek. Ezt több ismerőse is átélte – mesélte a konzervatív újságíró –, és példaként említette egyik kollégáját, aki könyvet írt a transzgender elmélettel kapcsolatban, ami többféle szemszögből is vizsgálta a témát. Egy ideig árulta az Amazon is a könyvét, majd egyszercsak beszüntették a mű árusítását. (Mivel az Amazon Amerikában a könyvpiac 80 %-át uralja, amit nem árul, az olyan, mintha nem is létezne.) Az indok az volt, hogy túlságosan kritikus a könyv, ezért vették le a listáról. Ugyanakkor hogy lehet az, hogy Hitler Mein Kampf című műve viszont kapható ugyanezen a portálon? – teszi fel a kérdést Dreher.
Csepregi Gábor a beszélgetés zárásaként megkérdezte a szerzőtől, mi a megoldás, van-e kiút ebből a jelenlegi helyzetből. Rod Dreher szerint az egyik nagy probléma a tömegek magányossága, ami leginkább a fiatal generációra jellemző, akik hit és iránymutatás nélkül nőttek fel, a saját gyökereiket, történelmüket nem ismerve, viszont ők is szeretnének hinni valamiben, és most ebben az új ideológiában látják a kapaszkodót. Mint mondja, őt is érik támadások, többször megfenyegették már, de sokat tanult azoktól az emberektől, akikről a könyvét írta, példaként szolgálnak számára, mert bátrak voltak, szembe mertek szállni a rendszerrel. Amit megtanult ezektől az emberektől, hogy a kis csoportok összetartása, az ott kiépülő bizalom milyen erőt adhat, és ha újraépítjük a hitünket, a családjainkat, a közösségeinket, újra talpra állhatunk.
