Olvasási idő: 6 perc

Múlt vasárnap meggyújtottuk a koszorún a harmadik gyertyát is, ezzel közeledünk a Megváltó születéséhez. Vajon van-e annak jelentősége, hogy Jézus gyermekként jött a világra és felnőttként mit tanulhatunk a gyermekektől? Ezekről is kérdeztük Szántó Enikő evangélikus lelkészt, az MCC mentálhigiénés koordinátorát, négygyermekes édesanyát.

Van -e szimbolikája annak, hogy Jézus gyermekként jött a világra?

Úgy gondolom, itt érdemes az egész karácsonyi történetet a jászollal, az állatokkal és persze a törékeny kisdeddel együtt szemlélnünk. A modern ember számára a karácsony csillogó, pazarló, sokszor inkább a kiváltságosok öröme, fényűzése. Az eredeti történetben az egyszerűség, a kiszolgáltatottság, a szegénység dominál. A kisgyermeket rongyokba takarták és mivel az emberek nem fogadták be, ott fekszik, ahol az állatok eledelüket kapják. Az Isten valóban egy lesz közülünk, de nem akárhogyan: minden pompát, felhajtást mellőzve. Már itt a legelején úgy jelent meg köztünk, hogy a legszegényebbekkel, legkisebbekkel vállal szolidalitást.

Mit jelent gyermeknek lenni? Mit tanulhatunk egy kisgyermektől felnőttként?

A gyermeknek szabadsága van arra, hogy ne a határidők, felelősségek és állandó fontoskodás feszítésében éljen. Nem akarnak még annyira megfelelni, viszont vágynak kapcsolódni, megismerni, felfedezni. Amit leginkább megtanulhatunk tőlük, az a rácsodálkozás, belefeledkezés, nyitottság. Nincs szívmelengetőbb, amikor egy kisgyermek először olvas ki egy szót, amikor sikongat, mert apró kezével felkapcsolta a villanyt. Ha egy ilyen apróság mellénk szegődik, rádöbbenhetünk: mennyi csoda mellett megyünk el közömbösen. Érdekes élmény szülőként, hogy újra megtanuljuk így szemlélni a világot, ha kicsi gyermekünk van: lehet közösen örülni a hónak, pitypangot fújni, apró bogarakat hajkurászni kacagva. Benne lenni valamiben úgy igazán és közben nem törődni azzal, hogy múlik az idő, változott az időjárás, de talán azzal sem, hogy kinek tetszik, amivel foglalatoskodunk! Ami egy gyermeknek természetes, az a multi taskingba beleszürkülő felnőttnek szinte képtelenség. Nem is beszélve arról, micsoda kaland egy óvodással közlekedni a városban. Rögtön megtudjuk mit evett a buszvezető ebédre, hogy hívják a pénztáros néni férjét és miért ugat a szomszéd kutyája. Akiknek ezekből a gyermeki kincsekből többet sikerült átmenekíteni felnőtt korukba, azokkal jó együtt lenni, mert derűsebb, szabadabb, élet- igenlő emberek. És bizonyosan Krisztus - arcúbbak is.

Miért buzdít minket arra Jézus, hogy a gyermekekhez váljunk hasonlóvá?

A hétköznapi életünkben nagyon sok dolog elválaszt minket Istentől. Ilyen például az aggodalom, az állandó túlterheltség. A többi emberrel kapcsolatban talán az egyik legnagyobb kísértés a megfelelés, folyamatos összehasonlítgatás és ezzel együtt a kritika, a rosszindulat. Gyermeki lelkületünket kell újraélesztenünk, hogy újra- és újra legyőzzük ezeket, így pedig a gyermeki ráhagyatkozás az aggodalom helyére léphet. A túlterheltség közepette is tudunk felfedezni, lelkesedni, belefeledkezni, vagy éppen elengedni azt, ami nem olyan fontos, ami nem visz előre, ami nem épít. A kritika, a rosszindulat az irigység helyett más emberék felé a már említett, a gyermekekre olyan jellemző nyitottság lehetne a cél és persze az a lelkület, amely elsősorban nem riválisként tekint a másikra, hanem olyan embertársként, akit segíteni, felemelni kell az úton. Figyeld meg, hogy összefut az egész óvodás csoport, ha egy társuk sírdogál, milyen fájó szívvel megy el minden kéregető mellett egy kicsi gyermek. Ezért mondja Jézus a gyermekekről: ilyeneké a mennyek országa.          

Mindenkiben él egy kisgyermek. Hogyan tudunk vele kapcsolatba lépni és miért fontos, hogy ne feledkezzünk meg róla?

Nekem sokat segít ebben, hogy négy gyermekem van, a velük való konfliktusaim sokszor eljuttatnak ahhoz a kérdéshez: hogyan is állok én ezzel a bizonyos ’bennem lakó kisgyermekkel’. A velük kapcsolatos elakadások saját megoldatlan kérdéseimhez vezetnek. Éveikig heti szinten vezettem gyermekpszichodráma csoportokat. Ahhoz, hogy egy ilyen csoportban a nehézségekkel küzdő kisgyermek megírja, eljátssza a saját gyógyító történetét olyan felnőttekre van szüksége, akik a csoportban átérzik az ő nehézségeit, támogatják, egészen bele tudnak helyezkedni az ő helyzetébe. Persze a gyermekekkel való szoros kapcsolat kihívás is: könnyen lelepleződünk, tükröt tartanak elénk. Kőkemény kérdéseket is feltesznek, amik elől jó lenne elfutni. Hol az élet alapkérdéseihez jutunk el, hol saját világunk visszásságait leplezik le. Bátorság kell, hogy ezekkel szembenézzünk, pedig ez az Istennel való kapcsolatunk és lelki egészségünk kulcsfontosságú momentuma.

Enikő második kislányával, Johannával, 2011 karácsonyán

Mi a karácsony igazi üzenete szerinted?

Amikor egy újszülött kisgyermeket fogunk a kezünkben, eláraszt bennünket elementáris erővel az új kezdet ereje. Azáltal, hogy részese lehetünk ennek a csodának, egészen új, ismeretlen részek lendülnek mozgásba bennünk. Egy ilyen találkozás el tudja feledtetni a szürke hétköznapjainkat, az értelmetlen harcokat, sebeinket. Anselm Grün bencés szerzetes hangsúlyozza, hogy a karácsony központi képeiben az újrakezdés válik jól láthatóvá és elképzelhetővé. Az újrakezdés arról szól, hogy nem vagyunk a múltunkhoz láncolva, életpályánkat nem sérüléseink formálják. Mert maga az Isten kezd velünk újat, amikor gyermekként közénk jön.

Ha karácsonykor a gyermekkorunk illatait, ízeit, rég elfelejtett arcokat keresünk, az több lehet, mint felületes nosztalgia. A boldog kezdet, a paradicsom utáni vágy, az otthonosság keresése mélyebb spirituális vágyaink jelzője. Amíg az ádventi időszak arról szól, hogy ezt a sóvárgást engedjük felszínre kerülni, addig a karácsony vágyaink beteljesülése. Az ünnep csúcspontja: katarzis. Mert Jézus azért született meg, hogy vigasztaljon az aktuális nehézségeink közepette. Vele való közösség otthonossá teheti a rideg, elidegenítő világot: már itt a földön is új életben járás. Út az örökélet felé.

 

- írta: Tóth-Kuthy Bernadett