Olvasási idő: 3 perc
Hatalmas érdeklődés mellett rendezte meg a szombathelyi MCC képzési központ soron következő nyilvános szakmai rendezvényét, melyen Fa Nándor hajótervező és -építő mesélt hajóépítési tapasztalatairól, földkerülő utazásairól és Istennel való kapcsolatáról.
„Szárazföldi lények vagyunk.” Mondja ezt a férfi, aki hónapokon át szelte az óceánt úgy, hogy 20 perces ciklusokban összesen napi 3-5 órát aludt. Mondja az a férfi, aki a legnagyobb természetességgel beszél a hajót kísérő bálnacsordákról; akinek úgy szól a szájából az a szó, hogy bálnaütközés, mint máséból a parkolói koccanás. Mondja az a férfi, aki a szárazföldre lépve válik „tengeri beteggé”.
Miközben Fa Nándor arról mesélt, hogyan kezdett hajókat rajzolni és építeni, a Forrest Gump című film egyik legszebb jelenete jutott eszünkbe: „Elfutottam egészen az óceánig. És amikor odaértem, az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire jutottam, akár meg is fordulhatok és futhatok tovább. Amikor odaértem a másik óceánhoz, az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire jutottam, akkor vissza is fordulhatok és futhatok tovább…és tovább.” Fa Nándor is valahogy így, ezzel a gyermeki természetességgel számolt be arról, hogy a 40 lábas hajó terveit nézve az jutott eszébe, hogy ha már úgyis lehetetlen kivitelezni ezt a hajót, miért ne tervezhetne 50 láb nagyot. És ha már megvan az 50 láb, akkor miért ne lehetne meg a 60 is. Ez a lehetetlenségvállalás vitte őt előre a szárazföldön és az óceánon is.
Az este második felében mesélt Fa Nándor arról, mire tanította őt az óceán. Egyedül a nyílt vízen megtanulta azt, hogyan keresse önmagát, hogyan beszélgessen önmagával, hogyan érje el fizikai és pszichés határait. És nem utolsósorban azt, hogy hogyan „egyezkedjen” Istennel. Megtanulta, hogy bár fizikailag egyedül van a hajón, mégsincs magára hagyva, és, hogy valójában nem saját magán múlik mindaz, ami vele történik. Megtapasztalta, hogy létnek záloga az a hajó, amelyet maga épített, a hajó pedig nem létezhet nélküle. Hinnie kell ebben a teremtésben. „Ha anyámnak nem lett volna hite, én magam sem lennék.” Ha Fa Nándornak nem lett volna hite, nem születhettek volna meg hihetetlen eredményei.
Az óceán azonban nem csupán önmaga megismeréséhez segítette hozzá Nándort. Megtanította arra is, hogy az ökoszisztéma mennyire sérülékeny, és mekkora felelősségünk van természeti értékeink megőrzésében. A technikai fejlődés olyan vívmányokat hozott, melyekkel szép lassan eluralkodott az ember a természet fölött. Ott vannak ciklonok, ahol ez korábban elképzelhetetlen volt; hínárerdőbe keverednek a vitorlások az óceánon; halászhajók százai szennyezik a vizeket. Sokkal tudatosabban kell használnunk az eszközeinket, ha azt szeretnénk, hogy maradjon nekünk valami a világ szépségéből.
