Olvasási idő: 2 perc
A népesség 86%-a átesik élete során valamilyen szorongáshoz köthető mentális zavaron – mondta Hámori György, az MCC Pszichológia Iskola oktatója az MCC pécsi képzési központ szerda esti előadásán.
Mindenképp érdemes komoly figyelmet fordítani ezekre a betegségekre, s indokolt esetben szakemberhez fordulni, ugyanis 50-70% az esélye annak, hogy egy meglévő szorongásos tünet mellett idővel további típusok is kialakulhatnak – folytatta a kutató.
A különböző szorongási típusokat alapvetően csak a tünetek különböztetik meg egymástól, így feltételezhető, hogy a szorongás minden formája egy tőről fakad. Ezért a jó hír az, hogy a legtöbb esetben elegendő egy fajta terápia alkalmazása, függetlenül a tünetegyüttestől.
Minden életszakasznak meg vannak a legtipikusabb szorongási formái. Így például kisgyermekkorban a legáltalánosabb a szeparációs szorongás, mely a szülőről való leválás miatti félelem legtipikusabb példája. A haláltól való félelem, mely a generalizált szorongás egyik fajtája, többnyire csak késő gyermekkorban jelenik meg. Ezzel szemben a szociális szorongási típusok kifejezetten a serdülőkorra jellemzőek, ugyanis az agyműködés ekkor lép abba a szakaszba, amikor erre a tényezőre legérzékenyebben reagálunk – fejtette ki az MCC oktatója.
Megtudhattuk azt is, hogy a genetikai tényezők, tehát az örökletességi- és a környezeti tényezők együttesen befolyásolják a mentális betegségek megjelenését.
A kezelési lehetőségek spektruma az egyszerű légzési gyakorlatoktól kezdve, a pszichoterápia különböző formáin át, a komolyabb gyógyszeres kezelésekig is terjedhetnek. Ezek nyilvánvalóan a tünetek súlyosságától függenek – foglalta össze Hámori György.
