Generációk arca - Teltházas előadás a nevelés és generációs különbségek témájában

A beszélgetés egyik kiemelkedő része a demokratikus családmodell volt. Válaszkész nevelés van, melyről nem igazán tudjuk, hogyan kell csinálni. „Sok szülő próbál válaszkész nevelést alkalmazni, csak nincs eszközrendszere, ezért szétcsúszik a keretrendszere, mindent megenged a gyereknek, nem mer mást csinálni, ezért a gyereknek nincsenek keretei.  Szabályok nélkül nincs szabadság" – hangsúlyozta Steigervald.

70-es, 80-as évek modellje a kor viszonyaihoz igazodott, amikor a szülők gyermekeiket minél hamarabb az önállóságra és felelősségvállalásra akarták szoktatni. Ma azonban a biztonságos kötődés elsődleges lett, és később ad teret a felelősség és önállóság gyakorlásának. „Melyik a jobb? Egyik sem. Akkor az volt a jó és arra volt szükség, most pedig ez.” - adott választ Steigervald.

A gyermekek korai fejlődésében az olvasás kiemelkedő szerepet játszik. Az első három évben a rendszeres meseolvasás nemcsak szórakoztató tevékenység, hanem az agyi fejlődés egyik alapfeltétele is. Az olvasás során a gyermek ugyan látszólag nem mindig figyel, gyakran mással van elfoglalva, ám az ismétlődő mesehallgatás folyamatosan formálja az elmélyülés képességét. Ez 4 éves korra már eredményeket hoz: a gyerekek ekkor kezdenek el aktív figyelmet tanúsítani a történetek iránt, kérdéseket tesznek fel és 8 éves korukra kialakul a döntéshozás képessége. Ha nem olvasol 3 éves koráig, nem alakul ki 8 éves korára a döntéshozási képesség, miközben az iskolában elvárják, hogy dönts, vitatkozz- magyarázta Steigervald.

Székely Levente az individualizációt és a fejlődési ciklusok gyorsaságát emelte ki. Az individualizáció felé mozdultunk el, ahol sok az egyéni döntés és a nevelés is ebbe a kategóriába tartozik. „Amikor mi voltunk gyerekek- a 70-es években-, a szüleink azért mertek jobban elengedni bennünket, mert a közösség nevelő szerepe sokkal erősebb volt. Az én szüleim biztosak voltak abban, hogy ha baj történne velem, vagy valami rosszat tennék, akkor egy arra járó felnőtt biztosan figyelmeztetne, ha azt látná, hogy valami helytelen dolgot csinálok. Ma viszont már azt tanultuk, hogy a gyerek az én felelősségem, és a társadalomnak nincs beleszólása abba, hogyan nevelem.”

Levente kitért Kondratyjev-ciklusokra, mely szerint a technológiai innovációk és a nagy fejlődések ciklikusan következnek be. Ha történik valami radikális, az mindent megmozgat. Az elmélet szerint ezek a ciklusok sűrűsödnek és egyre gyorsabban jön a következő váltás. A digitális média és az új technológiák, például a ChatGPT elterjedése azt mutatja, hogy a fejlődés üteme felgyorsult. Ma már hónapok alatt elérhetők olyan újítások, amelyek régen évtizedekig is eltarthattak volna.

Ez az új helyzet azonban problémákat is felvet. Míg régen a tudás és tapasztalat generációkon keresztül öröklődött, ma már sokkal nehezebbé vált a tudás átadása egyik nemzedékről a másikra. A gyorsan változó világban a szülők nem mindig tudják, hogyan készítsék fel a gyerekeiket a jövő kihívásaira. A régi tapasztalatok, amelyek egy lassabb tempójú világban még hasznosak voltak, ma már nem biztos, hogy elegendőek. A szülők között egyre inkább felmerül a kérdés, hogy vajon elegendő-e az a tudás, amit saját tapasztalataikra alapozva tudnak átadni gyermekeiknek.

Steigervald végül kiemelte, hogy bár a technológiai és társadalmi környezet folyamatosan változik, a szülői tudás és tapasztalat továbbra is kulcsfontosságú. "A szülői tudásra szüksége van a jövő generációinak, de ezt a 21. század nyelvén és platformjain kell átadni" – fogalmazott.