Olvasási idő: 2 perc

Az orosz-ukrán háború kirobbanása óta sajnos újra előtérbe került egy esetleges nukleáris háború víziója. A világ biztonsági rendszerének nukleáris doktrínája az 1960-as évektől kezdődően a nukleáris csapásmérő eszközök fokozatos leépítését és használatuk minden lehetséges módon való elkerülését jelentette. Ez az elv a Szovjetunió felbomlását követő három évtized során még erőteljesebben érvényre jutott, azonban amint a nemzetközi biztonsági helyzet egyre instabilabbá vált és a Nyugat kezdte elveszíteni katonai hegemóniáját, úgy a nukleáris fegyverarzenál újbóli előtérbe helyezése is a nemzetközi biztonságpolitika egy lehetséges eszközévé vált. A február 24-én kirobbant orosz-ukrán háború során – lévén Oroszország a világ legnagyobb nukleáris fegyverarzenáljának birtokosa – reális veszéllyé vált az atombomba újbóli bevetése, melynek katasztrofális következményei nemcsak Európa, hanem az egész világ számára érzékelhetővé válnának. Azonban a világ nukleáris csapásmérő rendszerének és a nukleáris fegyverek bevetési logikájának megértéséhez sok kérdésre választ kell, hogy kapjunk. Mit is jelent a stratégiai szintű hadviselés „demokratizálódása”? Mely országok rendelkeznek a legfejlettebb és legkiterjedtebb csapásmérő eszközökkel? Hogyan befolyásolja a stratégiai hadviselés demokratizálódása a nemzetközi rendszer stabilitását? Ezen kérdések mentén mutatta be Robert C. Castel, az Izraeli Demokrácia Intézet kutatója a nemzetközi nukleáris hadviselés logikai rendszerét november 29-én az MCC győri képzési központjában. A rendezvényre nagy számban érkeztek érdeklődők, akik az előadás után feltehették kérdéseiket a biztonságpolitikai szakértőnek.

Robert C. Castel kifejtette, hogy a Nagy Háború lövészárok-háborúja a rendkívül nagy emberveszteség miatt sok nemzetet és stratégát arra késztetett, hogy megtalálják a módját annak, hogy miként kerüljék el a jelentős vérveszteségeket. A németek megoldása a páncélos, vagy más néven Blitzkrieg doktrína volt, a másik, a britek ötlete pedig a stratégiai bombázás. A stratégiai bombázások egyik fajtája sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sem Nagy-Britanniában, sem Németországban, sem Japánban. Ahogy Montecuccoli mondta, a háború megvívásához csak három dologra van szükség: pénzre, pénzre és pénzre. Ez régen is igaz volt, és igaz ma is. Minden katonai verseny egyben pénzügyi verseny is. Az 1945 utáni nukleáris fegyverekre való támaszkodás éppúgy költségmegtakarítási, mint stratégiai intézkedés volt. Itt jön a katonai kiadások híres paradoxona: kevesebb pénz több atomfegyvert jelent, és nagyobb a nukleáris háború kockázata. A több pénz kevesebb atomfegyvert és több hagyományos fegyvert jelent, csökkentve az atomháború kockázatát.

Az MCC győri központja hétről hétre kínál izgalmas szakmai programokat az érdeklődők számára. 2022. december 5-én 17.00 órakor kerül sor a következő rendezvényre, melynek során Tibor Fischer, az MCC Irodalmi Műhelyének vezetője fog előadást tartani Mire jó az irodalom? címmel.