Olvasási idő: 5 perc
2020. február 28. és március 1. között az MCC e-KáPé csapata a nagyenyedi Svájci Házban táborozott.
"2020. február 28. és március 1. között az MCC e-KáPé csapata a nagyenyedi Svájci Házban táborozott. Az idei év Téli Táborának frappáns mottója, a Fókuszban a brigád! volt, és utólag állíthatom, hogy valóban a csapaton és a hangulaton volt a hangsúly.
Péntek délután egy hosszú busz utat követően érkeztünk meg a szállásra, ahol nagyon kedves fogadtatásban részesültünk. Miután rengeteg ismerkedős játékban vehettünk részt, mindenki megtudta, hogy melyik csapatba kerülve fog a hátralevő tábori időben megmérettetni és kiosztották nekünk az egész tábor ideje alatt tartó játékok tudnivalóit is. Az egyik ilyen játéknak például az volt a lényege, hogy rá kellett vennünk a cetlinken szereplő személyeket, hogy csinálják meg azt a tevékenységet (tábori nyelven kihívást), amely egyénileg mindenkire ki lett szabva. Ez nagyon sok váratlan és vicces helyzetet eredményezett.
Miután megismertük egymást, elkezdtük építeni a „brigádunkat” is, a hamarosan elkezdődő csapatépítő programok segítségével, amelyek egészen a vacsora kezdetéig tartottak. Az ízlelőbimbóinknak oly' nagy örömet okozó étel elfogyasztása után újra belevetettük magunkat az ismerkedésbe, különböző kreatív játékokba, melyeket szabadidős tevékenységek követtek.
Szombaton a reggelit követően Marosán Csaba –, a Kolozsvári Állami Magyar Színház munkatársa, híres színésze, akinek feltett szándékában áll az intézményeket és az iskolákat látogatva terjeszteni, megszerettetni az irodalmat az emberekkel – önismereti workshopot tartott. Az előadás és a tevékenységek alatt rengeteget mozogtunk, sok játékot próbálhattunk ki és egy-egy szerep erejéig különböző emberek bőrébe bújhattunk, így megtapasztalva egy apró darabkát a színészek életéből.
Az ebédet és a városban tett sétát követően elkezdtük az izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokat tartalmazó csapatvetélkedőt. Az első feladat inkább szédületes volt, mint bonyolult. Tízszer körbeszaladtunk egy botot, szédületben és hasonló földi jókban szenvedve elolvastunk egy előre meghatározott szót vagy számot a lapról, majd visszafutottunk csapatunkhoz, ezzel átadva a stafétát, hogy a csapattársunk váltson minket. Nekem elhihetitek, igazi felüdülés volt ezek után egy ping-pong labdával a térdünk között sétálgatni.
Az esti programok alatt egy meglepetés tevékenység-sorozaton vettünk részt, a televízió világából jól ismert 1 perc és nyersz! feladatait próbálhattuk ki, majd a nap utolsó programpontján az Élő Honfoglaló című játékba kapcsolódhattunk be. Ahogy az eredeti játékban, így itt is voltak országok és megyék – példának okáért Makkos-Hottyka-Liberalista Állam, Egyesült Iszapszentgilisztás Államok (EIÁ), Mucsaröcsöge-Köztársaság, Rinyaújnép-Demokrata-Szövetség, Jettország és végül, de nem utolsó sorban az Apácatorna Föderáció. Ahogy a nevek is sejtetik nagyon sokat nevettünk, amíg először az ügyességünket és a koncentrációs-képességünket utána pedig a rekeszizmaink terhelési kapacitását teszteltük. Nem is csoda, hogy ezek után rettenetesen elfáradtunk, így egyesek a szobájukban próbáltak felkészülni a másnapi, valószínűleg hosszú útra, a többiek pedig a közösségi térben vagy éppen a kanapékon üldögélve beszélgettek és szórakoztak.
Fájó szívvel vettünk tudomásul, hogy elérkezett a vasárnap reggel. Még pár óra, a tábornak vége, mi pedig mehetünk haza. Viszont úgy vélem, az a gondolat sokunk számára vigasztaló volt, hogy két hét múlva, Kolozsváron találkozunk magyarországi KáPés diákokkal, s ha úgy alakul, remélhetőleg egymással is, hiszen közös KáPé szombatot szerveztek nekünk a programkoordinátorok.
Reggeli után a csapatversenyek eredményhirdetésén vehettünk részt. Az első díjat a ZABA nevet viselő csapat vitte el, a másodikat a Cetlik csapata kapta, míg a harmadikat a Csillagszórók érdemelték ki. Gratulálok mindenkinek!
Ebéd után eljött a perc és könnyes búcsút vettünk egymástól, bepattantunk a buszba és kimerülve ugyan, de felejthetetlen élményekkel feltankolva indultunk el lakóhelyünk felé.
Azt hiszem, az összes ott tartózkodó nevében köszönetet mondhatok a három táborvezetőnek, azaz Zsiga Karolának, Hegyi Kamillának és Göthér Zoltánnak, akik apait-anyait beleadva, időt és energiát nem kímélve szervezték meg ezt a csodálatos eseményt számunkra. Továbbá köszönöm azt is, hogy ennyire jófejek és türelmesek voltak! Ez a tábor ismét bebizonyította, hogy miért is érdemes az Erdélyi Középiskolás Program tagjának lenni és aktívan részt venni a rendezvényeken."
Kányádi Kincső,
Orbán Balázs Gimnázium,
Székelykeresztúr
