Olvasási idő: 3 perc
Újabb teltházas előadást tudhat maga mögött a szombathelyi MCC képzési központ. Március 30-án, a Szülők Akadémiájának programkeretében Dr. Márky Ádám orvos, az MCC Közösségek Műhelyének kutatótanára világított rá, mennyire normális dolog, ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk normálisak.
Jól ismerjük az érzést, amikor egy konfliktushelyzetet követően bevillan a legfrappánsabb mondat, amit vitapartnerünknek kellett volna mondanunk. Kellett volna. Ha akkor és ott eszünkbe jut. Csakhogy a konfliktus során kialakuló feszültség beszűkíti gondolkodásunkat, így nyelvi képességeink is korlátozódhatnak. Amikor aztán lehiggadunk, és újra képesek vagyunk átfogóbban, szabadabban gondolkodni, könnyebben látjuk meg, mi lehetet volna az adott helyzetben adekvát szóhasználat.
Ez a feszültség, szorongás hatására kialakuló beszűkült állapot mindannyiunk közös tulajdonsága. Bizony mindannyian szorongunk ezért vagy azért. A szorongás közben azonban észre kell vennünk, hogy ez csupán egy érzés. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy az adott szituáció frusztrációt okoz bennünk, könnyebben megfigyelhetjük a testünk és az elménk reakcióit. Mivel gondolataink és érzéseink mind-mind szerves részeink, normális dolog, hogy nem tudunk tőlük „megszabadulni”.
„Engedd el!” Sokszor halljuk ezt ismerőseinktől, amikor segíteni próbálnak nekünk egy stresszes helyzetben. Csakhogy ez az elengedés egyrészt lehetetlen, másrész nem is lenne igazán jó megoldás. Sokkal többet kapunk, ha megpróbáljuk magunkat kívülről szemlélni az adott helyzetben. El kell távolodnunk a problémától ahhoz, hogy jobban rálássunk, elengedni viszont nem szabad, hiszen akkor nem tudjuk azt feltárni, vagy akár megoldani.
Dr. Márky Ádám rávilágított, hogy kizárólag az ember evolúciós sajátossága, hogy képes történetekben gondolkodni. Ezek a történetek azonban általában a legrosszabb forgatókönyveket vázolják fel. Egy vizsgaszituációban például a legritkább esetben képzeljük magunkat mindentudónak, nem gondoljuk, hogy a legkönnyebb tételt fogjuk húzni, amit elejétől a végéig hibátlanul fel is tudunk mondani. Ehelyett a bukás legkülönfélébb módozatait vízionáljuk, ami végletes szorongásba sodor bennünket. Ez a szorongás azonban nem feltétlenül rossz. Gondoljunk csak bele, hogy készülnénk egy vizsgára, ha szemernyi szorongás sem lenne bennünk. Valószínűleg sehogy. Így aztán a jó eredmény elmaradna, nem érnénk célt. Szorongó iskolatársunk azonban napokig ül tankönyvei felett, hogy a lehető legtöbb információt magáévá tegye és TÚLÉLJE a vizsgát. Ez a túlélési ösztön rejlik szorongásaink mögött.
Ha tudatosítjuk magunkban, hogy időnként vannak rossz érzéseink, képesek leszünk ezeket kezelni. Ebben nyújthat segítséget a pszichológiai rugalmasság.
