Olvasási idő: 6 perc
Testvére hozza át hozzánk autóval az MCC- be Dobogókőről. Bele is ragadtak a hóba: csak néhány segítőkész fiatal erőbedobásával sikerült belökni az autót induláskor. Mivel havat látni az elmúlt években különös jelenség lett hazánkban, a lelkigyakorlatos házuk körül az elmúlt héten megjelent egy új fajta tömeg. Itt Budapesten csak a Mikulás hozta el hétvégre a gyorsan elolvadt fehér csodát, de náluk már napok óta folyik a lapátolás, a szerzetesek már a hét elején hóembert építettek. Nyugodt sétáikon a csendes környéken nagy nyüzsgést tapasztalnak: nagyon szomjazzák az emberek a havas erdei sétákat így decemberben, ha kell munka után, éjszaka is felmennek Dobogókőre. De nemcsak a környék, a házuk is tele van az ünnep közeledtével. A pandémia óta még többen mennek hozzájuk megtapasztalni, megtanulni, hogyan lehet az Isten jelenlétében tudatosabban élni. Ez a „jelenlét” már néhány mondat után megtapasztalható, amikor Nevelős Gábor belép közénk. Pedig a fiatal szerzetes nagyon is benne él a mostani világban. Mobilszámról hív, sms-ben és emailben ír, gyorsan megtalálom a közösségi oldalakon is. Éveket tanult Rómában, ahol még filmszerepet is vállalt. A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója volt, közösségi emberként szakkolégistaként is tevékenykedett, a napenergia- hasznosításról írta diplomamunkáját és ezen a szakterületen izgalmas állás várta. Mégsem ezen az úton ment tovább: kollégista barátaival határon túli gyermekeket táboroztatott, amikor meglelte magában azt a legmélyebb vágyat, hogy szerzetes akar lenni. Az ádventi szimbólumok közül, most a „virrasztás” volt soron, erről kérdeztük a második ádventi gyertya meggyújtásakor.
Hogyan kapcsolódik az ádventhez a virrasztás témája?
A virrasztás azt jelenti, hogy aktívan teszek azért, hogy éber figyelemben éljek. Azért, hogy jelen legyek, hogy részt vegyek életem eseményeiben. Mivel az ádventben az Úr eljövetelét várjuk, a figyelmünk ébren tartása és irányítása alapvető fontosságú. Hisszük, hogy minden pillanatban a teremtő és megváltó Isten jelenlétében élünk, és ezekben a hetekben különleges módon szeretnénk erre rácsodálkozni. Ehhez kérjük a dolgok benső érzékelését: látást, mely a dolgok mélyére hatol, hallást, ami a lényegesre figyelmes, szaglást és ízlést, ami ráérez a jó légkörre és a jó tevékenységre, tapintást, ami kapcsolatba hoz a valóság ajándékával.
Az Önök közösségében hogyan van jelen ez a fajta virrasztás? Élt meg mostanában ilyen érzékelést?
Jelenleg a dobogókői lelkigyakorlatos házban szolgálok, ahol nap mint nap sok ember keresi és ízlelgeti Isten jelenlétét, tehát virraszt. Mielőtt a találkozásunkra indultam volna az MCC-be, elsétáltam a rendház kápolnája előtt. Már lenyugodott a nap a hófödte Pilisben, és a közelben nem volt nagy kivilágítás. Csak néhány gyertya fénye az oltáron és Krisztus teste: Őt vették körül az imádkozó emberek. Annak a pillanatnak súlya volt.
Van a jezsuitáknál az évnek ebben az időszakában valamilyen különleges szokás, vagy olyan ádventi rítus, ami Önnek személyesen különösen kedves?
Különösen szép alkalom volt, amikor ádvent első hetében az egyik budapesti jezsuita közösség vendégségbe hívott másik két jezsuita közösséget. Együtt ünnepeltük a Szentmisét, finom és szépen tálalt vacsora mellett beszélgettünk, majd egy megosztást tartottunk. A szívünkben megajándékozva térhettünk haza.
Az ádventi bibliai olvasmányok sokszor éberségre, virrasztásra hívnak. Mennyire látja ilyen spirituális értelemben ébernek a ma emberét? Milyen veszélyek leselkednek ránk?
Azt hiszem, hogy Jézus arra hív bennünket, hogy legyünk jelen életünkben. Ez ma különösen nehéz, mert számtalan inger ér bennünket. Ha a telefon ott van a zsebünkben, akkor bizonyos értelemben „sosem vagyunk egyedül”. A figyelmünkre pályázik a világ ezernyi csatornája, mert nagyon sok múlik azon, hogy kinek ajándékozzuk. Nagyobb kihívással kell szembenéznünk ilyen téren, mint elődeinknek, de most is hozhatunk jó döntést. Sőt, még értékesebb, ha tudatosan a nagyobb jót választom a sok csábító ajánlat helyett.
Egy egyetemista akkor virraszt ha sokáig szórakozik, ha megcsúszik a tanulással vagy ha nyomasztó gondolatai vannak. Hogyan tudnánk elsajátítani az igazi, lelki értelemeben vett virrasztás bölcsességét?
A virrasztás mindig nagyobb mértékű odaadása az időnknek, energiánknak. Nem az „alapkészletből” adunk, hanem abból, amit alvásra kellene szánnunk. Amire szükségünk lenne a másnapi életünkhöz. Nem mindegy minek adunk ekkora súlyt. A lelki értelemben virrasztás az éber figyelemről, tudatosságról és józanságról szól. Ebben nagyon sokat segít, ha esténként el tudok csendesedni és végig gondolom az elmúlt napok eseményeit, mint egy filmet. Hol és hogyan volt jelen Isten ezekben a pillanatokban? Keresem a hálaadás lelkületét és kérem, hogy a következő nap készségesebb legyek az Ő szolgálatára. Ezt hívják „examen”-nek, vagy a „szerető figyelem imájának”. Ezt gyakorolva, lépésenként lehet figyelmesebb az életünk.
- Szerző: Szántó Enikő, az MCC mentálhigiénés koordinátora,evangélikus lelkész, pszichodramatista
