„Érezni kell az illatokat, látni a tereket”

Rendhagyó helyszínen – a miskolci Művészetek Házában – találkozhattak az érdeklődők a Balázs Béla-díjas Érdemes Művésszel. A beszélgetés előtt a közönség megtekinthette a forgatókönyvíró művéből készült filmet, a Blokádot. Nagyon sokan eljöttek – még a lépcsőn is ültek –, hiszen egy új magyar film bemutatását mindig nagy várakozás előzi meg, amit csak növel, ha az alkotóval is találkozhat a közönség. Vendégünkkel Nagypál Szabolcs és Szőnyi Gyula, az MCC Jogi Iskolájának munkatársai beszélgettek, akik maguk is a filmek szerelmesei, ők a Tekercs és Tekintet című filmes csatorna és honlap szerkesztői.

A „Félvilág” Mágnás Elzájától, a berni követig, a „Válótársak” válófélben lévő férfiúitól az „Örök Tél” Irénjéig számos karakter megálmodója Köbli Norbert. Forgatókönyveinek nagy részénél az a 20. századi magyar történelem szolgált alapul, amelynek hatásait még ma is érezhetjük, hiszen szinte nincs olyan magyar család, akinek ne lennének emlékei ezzel a korszakkal kapcsolatban. Köbli Norbert ezért is tartja fontosnak, hogy a kollektív tudattalanban élő, feldolgozatlan emlékeket hozza felszínre, és élményszerű, izgalmas formában tárja őket elénk. Legújabb, „Blokád” című filmje az 1990-es taxisblokád négy napját mutatja be, és a kor valóságos szereplőit is felsorakoztatva idézi fel – a politikai krimik izgalmával – azoknak az októberi napoknak a küzdelmeit, és enged bepillantást az akkori miniszterelnök mindennapjaiba és magánéletébe is.

Mint azt az alkotótól megtudtuk, 4 évig kutatott a film hátterével kapcsolatban.

Köbli Norbert elmondta, minden történetből szinte egy doktori disszertációt is össze tudna állítani, hiszen egy-egy forgatókönyv megírása előtt alaposan meg kell ismernie az adott korszakot, „fel kell hoznia” magát egy bizonyos szintre, hogy el tudjon igazodni abban a világban, amiben a történet játszódik. Egy másik, elképzelt világban kell jelen lennie úgy, mint a valóságban, éreznie kell az illatokat a szagokat, látnia kell a tereket és az embereket, az egész környezetet be kell laknia. Sokat írt az ’50-es évekről – A vizsga, a Trezor, A berni követ is ekkor játszódik –, de írt a ’10-es évekről, Mágnás Elza világáról is, vagy a „Málenykij robotról”. Jól ismeri ezeket a korszakokat.

Míg Amerikában a filmes sokszor a tényfeltáró újságíró munkája vagy egy könyv alapján készíti el a filmet, Magyarországon a forgatókönyvírónak kell a kutatást és a szintetizálást is elvégeznie. És hogy egy-egy sztoriban mennyi a fikció? Mint mondta, amire talál tényeket, adatokat, azt nem másítja meg, de ahol fekete folt van, ott kiegészíti a képzelettel. Ugyanakkor ott van a felelősség is egy történet megírásakor, mert akár a történészek előtt is meg kell tudnia védeni a történetét.

A kérdésre, hogyan lehet híres forgatókönyvíróvá válni, Köbli Norbert elmondta, a forgatókönyvírónál elsősorban a belső kényszernek kell meglenni, az írás szeretetének, mert a póz, hogy egyszer majd híres író lehet, nem visz el messzire.

A forgatókönyvírónak az a dolga, hogy megértsen, ezért empatizálnia kell minden szereplőjével. Értenie kell őket mint embereket, a dilemmáikat, a céljaikat, de ez nem jelenti azt, hogy azonosul is velük – a film nézőjére bízza, hogy az kivel szimpatizál.

„A művészet az az igazság, ami hazudik” – idézi Picassót – és amikor egy film elején meglátjuk a filmstúdió logóját, az azt üzeni nekünk, hogy „egyszer volt hol nem volt…”, vagyis a film nem állítja magáról, hogy valóság. És ez „fair”, hiszen, hány olyan dolog van ma a médiában, ami elárulja magáról, hogy kitaláció, fikció? Hát, nem sok… De már azzal, hogy színészekkel játszatjuk el a történetet, hogy limitáljuk a karakterek számát, hogy sűrítjük az időt, azzal fikció lesz, és a sűrítés miatt sokszor kell hazudni. Viszont fontos az is, hogy hiteles legyen a film – mondja, majd hozzáteszi –, csak akkor hazudunk, ha azzal egy nagyobb igazságot tudunk kimondani.

A Blokád című film kapcsán elmondta, teljesen véletlen, hogy a film aktuálissá vált, hiszen nem most íródott a történet, hanem évekkel korábban, de jó ideig nem érdekelte ez a történet a filmkészítőket. Magyarországon és egész Európában – szemben Amerikával, ahol a filmesek megélnek a mozibevételekből –, a filmkészítés államilag finanszírozott tevékenység, állami, kulturális támogatásokból él, és egy testület dönt arról, milyen film készülhet el, ezért bizonyos alkotások megvalósulnak, mások pedig soha. Ha ma megírok egy darabot, a színházban két hét múlva bemutatják, a stand up-komikus a ma történésére holnap már reagálni tud, de a film – és ő éppen ezért szereti ezt a műfajt – távlatibb, nem aktuálpolitikai, hanem univerzális emberi történetekről szól. Azért is nehezebb tehát filmet írni, mert nagyon ki kell számítani az időt. Amikor tavaly elkezdték forgatni a Blokádot, akkor kezdtek szállingózni a hírek az angliai benzinhiányról, és akkor arra gondoltak a filmkészítőkkel, lehet, hogy ismétlődni fognak a dolgok, majd, amikor kitört a háború, vészjóslóan időszerűvé vált a film.

A kimaradt történetszálak, szereplők kapcsán elmondta, mindig nagy fájdalom, hogy mi fér bele a filmbe és mi nem. Egy játékidőbe be kell sűríteni egy ember teljes életútját, sorsát. Ha át tudja adni ennek az esszenciáját, akkor jól végezte a dolgát a forgatókönyvíró. A taxisblokáddal kapcsolatban sokan küldtek neki saját élményeket, sztorikat, amelyek szinte mindegyike egy-egy külön film alapja is lehetett volna, de mégsem tudta ezeket felhasználni. Ezt a történetet egy tv-sorozat formájában is el lehetett volna mesélni, sok szemszögből, de ő a nagyjátékfilmeket jobban szereti, az viszont az egyfőszereplős modellt igényli, szemben a sorozattal, ami „multi plot”, azaz több párhuzamos cselekményből álló sztori.

S hogy mi volt a film célja? Köbli Norbert elmondta, számára is egy kísérlet volt a Blokád, mert az igazságot keresi, a választ, ki hogyan állt helyt abban a történelmi pillanatban, kit milyen fából faragtak, hiszen egy ilyen nehéz helyzetben derül ki, kinek mi áll a szívében. A forgatókönyvírónak – ugyanúgy, mint a tudósnak is – van egy megérzése, egy feltevése, és – mint mondta – ő maga is sokszor prekoncepciókkal indul. Aztán a munka során ez vagy megerősödik vagy nem. Próbálta tipizálni a szereplőket, hogy önmaguknál többet jelentsenek, mert mire befejezte a forgatókönyvet, neki is egy felfedezés volt, hogy melyik szereplő hogyan áll helyt.

A filmmel azt szeretnék üzenni, ha úgy tudunk hazamenni a film után, hogy túl tudunk lépni a felszínes képzeteken, és az identitásunk egy része a múltból, egy kis apró „puzzle” pozitívra változott, a főszereplőről pedig azt gondoljuk, hogy egy jó ember volt, és a múltunkban sem minden rossz, akkor az jó, a film elérte célját.

Végül azt is megtudtuk, Köbli Norbert legújabb terve, hogy Puskás Öcsiről készüljön egy film. Már évek óta szerepel ez a tervei között, megírta a sztorit is, és most lesz az aranycsapat 200. évfordulója, tehát aktuálissá is vált a történet.

Mi a miskolci MCC-ben azt reméljük, elkészül a film, és akkor újra együtt élhetjük át az azt az élményt, amit egy új mű megszületése ad a közönségnek.