Olvasási idő: 5 perc
Nemcsak iparági, hanem nemzetstratégiai kérdés ma az energia: erről szólt az Energiaszuverenitás 2026 Konferencia, amelynek a MOL Campus adott otthont. Az MCC és a XXI. Század Intézet által szervezett rangos szakmai eseményen politikai döntéshozók, vállalatvezetők és kutatók közösen keresték a választ arra, hogyan őrizhető meg Magyarország és a régió mozgástere egy egyre bizonytalanabb globális energiakörnyezetben.
Energiaszuverenitás nélkül nincs gazdasági stabilitás.
A konferenciát Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója nyitotta meg, aki hangsúlyozta: az energia alapvetően nem ideológiai, hanem szuverenitási kérdés. Felidézte, hogy az Európai Unió az elmúlt években szankciókkal és politikai döntésekkel saját maga idézett elő energiaválságot, miközben az orosz függőséget részben amerikai és kínai kitettségre cserélte.
„A zöld technológiákhoz szükséges nyersanyagok többsége nem európai kézben van – ezzel új típusú függőségek alakultak ki” – fogalmazott, külön kitérve a napelem- és akkumulátorgyártás kínai dominanciájára.
A világ energiaigénye folyamatosan nő és Magyarország célja, hogy saját kezébe vegye jövőjét, aminek érdekében jelentős fejlesztések zajlanak az energiahatékonyság és fenntarthatóság terén. A nyitóbeszédben elhangzott a fontos üzenet: energiaszuverenitás nélkül nincs gazdasági stabilitás.
A tudás és az energia találkozása
Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója beszédében az energiapolitika kérdését tágabb társadalmi összefüggésekbe helyezte. Felidézte: stabil energiaellátás nélkül nincs modern oktatás, nincs technológiai fejlődés, és nincs társadalmi mobilitás sem.
A főigazgató elmondta, hogy az MCC missziója a társadalmi mobilitás. A valóság azonban kegyetlen összefüggések sora: a magas energiaár inflációt okoz, ami a reálbérek csökkenéséhez vezet, ezzel pedig bezáródnak a mobilitási csatornák. Az energiaszuverenitás tehát nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kérdés is.
Az MCC főigazgatója szerint a Kárpát-medence energiajövője nemcsak technológiai, hanem geopolitikai kérdés is. A balkáni együttműködés, a visegrádi térség megerősítése és Budapest közvetítő szerepe mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a térség alakítója legyen az európai energiapiac átalakulásának.
Importfüggőség helyett választási szabadság
Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója számszerű adatokkal világította meg az európai kitettséget: az Európai Unió saját földgáztermelése mindössze az energiaigény öt százalékát fedezi, a fennmaradó rész döntően importból érkezik.
Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az orosz gázról való leválás ugyan rövid távon növelte az ellátásbiztonságot, de hosszabb távon új függőségeket teremtett az Egyesült Államok és Kína irányába. Közben az energiaimport-függőség 2019 és 2024 között tovább nőtt.
„A dekarbonizáció önmagában nem növelte Európa szuverenitását” – fogalmazott. Szerinte valódi megoldást csak a diverzifikáció, az infrastruktúra-fejlesztés és a hosszú távú beruházások hozhatnak. Hangsúlyozta, hogy az állam feladata a stratégiai irány meghatározása, amihez a nagyvállalatoknak vállalni kell a beruházásokat.
Magyar modell: atom, gáz, geotermia és tárolás
Lantos Csaba energiaügyi miniszter a magyar energiapolitika fő irányait ismertette. Mint elmondta: Magyarország különösen érzékeny helyzetben van, hiszen tengeri kijárat híján egyszerre jelentkezik forrás- és útvonalkockázat.
Ennek ellenére az elmúlt években sikerült csökkenteni az importarányt, bővíteni a napenergia-kapacitásokat, és előkészíteni a geotermikus fejlesztéseket. Kiemelt cél, hogy 2035-ig évi egymilliárd köbméter földgázt váltsanak ki geotermikus energiával.
A miniszter szerint atomenergia nélkül nincs energiabiztonság: Paks I korszerűsítése, Paks II megépítése és a kis moduláris reaktorok megjelenése mind a hosszú távú stabilitást szolgálják.
A történelem figyelmeztet: az energiapolitika ára mindig társadalmi
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője történelmi példákkal mutatta be, milyen következményei vannak az elhibázott energiapolitikának. A Római Birodalomtól a Tudor-kori Londonig számos korszak tanúsítja: ahol az energia drága vagy hiányzik, ott csökken a reálbér, nő az egyenlőtlenség, és végső soron meginog a társadalmi rend.
„Az elhibázott energiapolitikát mindig az állampolgár fizeti meg” – fogalmazott, hozzátéve: Magyarország ma jobb energiaszuverenitási pozícióban van, mint néhány évvel ezelőtt, míg több nyugat-európai ország helyzete romlott.
Több mint iparági kérdés
A konferencia központi üzenete egyértelmű volt: energiaszuverenitás nélkül nincs gazdasági versenyképesség, nincs társadalmi stabilitás – és végső soron nincs valódi politikai függetlenség sem. Az elmúlt évek tapasztalatai és a jelenlegi beruházások is azt mutatják, hogy a hazai termelés erősítése valódi, működőképes út az energiaszuverenitás felé. Ez pedig a magyar állam és a nagyvállalatok közös sikere, az ország hosszú távú jövőjének érdekében.
