Olvasási idő: 3 perc
Ady Endre örökbecsű szavait is idézte Setényi János, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Tanuláskutató Intézet igazgatója, amikor Mesterséges intelligencia a tanteremben és a családban címmel adott elő a nyilvános Szülők Akadémiája keretében, az MCC székesfehérvári képzési központjában.
Az idézettel arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy ez egy informatikai tudományág, melynek tárgya az emberi intelligenciájú gépek és szoftverek fejlesztése; haszna pedig az, hogy hatékonyabban tudjunk megoldani feladatokat, és könnyebben tudjunk elvégezni tevékenységeket. A fejlesztések célja az, hogy a felhasználókat segítse, szolgálja, és korántsem az, hogy bárminemű uralmat átvegyen, vagy irányítsa a dolgokat.
Setényi János a nagy érdeklődéssel várt este folyamán azt mutatta be, hogy milyen veszélyeket és lehetőségeket rejt magában a mesterséges intelligencia (MI) használata, s ezek hogyan befolyásolják a gyerekek fejlődését.
A Tanuláskutató Intézet igazgatója az előadás kezdetén leszögezte, hogy az oktatás legnagyobb baja nem az, hogy nem képes megújulni, hanem sokkal inkább az, hogy nem képes „megrendelővé” válni – mint például az egészségügy. Így az oktatásban mindig szaladunk a dolgok után; ez történik a mesterséges intelligencia esetében is.
Pedig az MI hatékonyan használható az iskolai oktatásban is, legyen szó tehetséggondozásról vagy felzárkóztatásról. Még akkor is igaz ez, ha az MI-t lehet rosszul is használni: az MI-vel készített szakdolgozatok csalásnak minősülnek, illetve túlzott technológiai függőség alakulhat ki. Az MI megfelelő és egészséges használatához elengedhetetlen a kritikai gondolkodás megőrzése, hiszen az MI-től kapott információt, tanácsot mérlegelni és ellenőrizni kell, ugyanis az nem minden esetben ad helyes és pontos adatokat, információkat: a gép műveleteket végez, de valójában csak az ember tud gondolkodni.
A legfontosabb feladatunk azonban az (tanárnak, szülőnek és diáknak egyaránt), hogy felismerjük: nem a gép irányít minket, hanem mi irányítjuk a gépet. A technológia az életünk megkönnyítését szolgálja, de az ember–ember kapcsolatot soha nem fogja tudni kiváltani.
A jelenlegi fejlesztések is arra irányulnak, hogy az oktatásban a robotmunkát váltsák ki. Setényi János szerint ilyen a személyre szabott feladatok kiadása, a diagnosztika, a gyakorlás, a dolgozatjavítás, a tesztek kiértékelése, hiszen a gépnek „végtelen türelme van”. Az ilyen típusú feladatokat – amelyek rengeteg energiát visznek el a pedagógusoktól, vagyis a „szalagmunka” részét a tanítás–tanulás folyamatában – át tudja venni a gép.
