Olvasási idő: 5 perc

Az MCC Brüsszeli irodája nemcsak a társadalmi és politikai kérdésekről szóló vitákban vesz részt, hanem a kulturális kérdésekről szóló intellektuális vitáknak is teret kíván adni. A múzeumok szerepéről, valamint a klasszikus zenéről szóló rendezvények után ezúttal a művészetről és a szépség transzcendens kérdéséről rendeztek beszélgetést 2024. június 27-én a Liszt Intézettel együttműködésben.

Kovács Tamás Iván, Magyarország belgiumi nagykövete megnyitó beszédében az ősi latin mondást idézte, mely szerint "az ízlésről nem lehet vitatkozni",  vagyis a művészet független a politikától, és az önkényuralmi rendszerek törekvései ellenére a szépség fogalmát sosem a politikusok dolga meghatározni.

Frank Füredi, az MCC brüsszeli irodájának ügyvezető igazgatója hangsúlyozta annak fontosságát, hogy megvitassuk a nyugati civilizáció művészeti örökségét és eredményeit, amelyek elválaszthatatlanok történelmünktől, és ezért megérdemlik, hogy ápoljuk őket, ahelyett, hogy egyszerűen múzeumba helyeznénk őket. Biztosítanunk kell, hogy az emberek érzékenyebbé váljanak kulturális örökségünk iránt, azért is, hogy ellen tudjanak állni a művészet politizálására és instrumentalizálására irányuló minden kísérletnek, amely tendencia sajnos az EU-ban is megfigyelhető.

Deme Katalin, az MCC brüsszeli irodájának vezető kutatója, a beszélgetés moderátora elmondta, "képesnek kell definiálnunk a szépet ahhoz, hogy felismerjük a visszataszítót. Ez különösen fontos kötelessége a szülőknek, hogy a fiatal generációt ne manipulálhassák könnyedén visszataszító ideológiák".

Jan Tarnas, az Obieg magazin szerkesztője, a varsói Ujazdowski Kastély Kortárs Művészeti Központ munkatársa szerint a művészet problematikája magának a civilizációnak a problematikája. Aquinói Szent Tamást idézve szerinte "a művészet a természetet utánozza, és kitölti a hiányosságokat .... megmutat egy igazságot, és gyógyírt nyújt a körülöttünk lévő világra". Előadása során bemutatta, hogyan alakult a szépség definíciója és a szépséghez való viszonyulás az évszázadok során.

Alexander Adams, művész, író és műkritikus pozitív jövőképet fogalmazott meg, és azoknak a művészeknek a nevében szólalt fel, akik sem a tradicionalista, sem a progresszív irányzatok követői közé nem hajlandók beállni. Szerinte egy élő kultúra képes kockázatot vállalni, ezért minden, a művészek szabadságát csökkentő stíluskorlátozást ellenez.

Maren Thom, az MCC brüsszeli irodájának vezető kutatója szerint manapság az emberek ódzkodnak a szépség gondolatától, mert a szépség transzcendens, nagyobb az egyénnél, és az emberek közötti kapcsolat gondolatához kapcsolódik. Ez pontosan az ellentéte annak, amit a woke ideológia sugall, ami túlhangsúlyozza az egyént, és elutasítja azt a gondolatot, hogy az ember társadalomban él.

Emma Webb, író és műsorvezető, a Common Sense Society korábbi igazgatója kiemelte a keresztény metafizika és a hegeli dialektika közötti ellentétet. Szerinte a hegeli dialektika tagadja a szépség transzcendens elemét. Az irányzat képviselői hajlamosak a művészetet kizárólag mint az elnyomás elleni fellépést definiálni, ez azonban torz eredményekhez vezet és visszataszító jelenségek alapjait fekteti le.

Az előadók ezután a szépség filozófiai, történelmi és társadalmi dimenzióiról folytattak eszmecserét. A vita során világosság váltak a szépség klasszikus és modern értelmezései közötti ellentétek.

Közönségkérdésekre válaszolva az előadóknak lehetőségük nyílt arra is, hogy megvitassák a kapitalizmus és a művészet kapcsolatát. A kapitalizmus ugyanis árucikké teszi a művészetet, olyan piacot teremtve, ahol a művészet elveszíti a szépséghez való eredendő kapcsolatát, és pusztán befektetéssé válik. Ez a kommercializálódás olyan művészet előállításához vezet, amely bár pénzügyileg értékes, hiányzik belőle a valódi esztétikai vagy érzelmi rezonancia.

Az előadók olyan témákról is megosztották gondolataikat, mint a művészet és az igazság kapcsolata, a nyugati kulturális fejlődés, valamint a mesterséges intelligencia hatása a művészetre. Egyetértettek abban, hogy bár a mesterséges intelligencia képes vizuálisan vonzó műveket létrehozni, nem képes azokat olyan mélyebb metafizikai tulajdonságokkal felruházni, mint amilyenekkel az igazi művészet rendelkezik.