A közösségi média megszületése olyan szintű változást hozott az emberiség életében, mint a könyvnyomtatás vagy a rádió és televízió feltalálása. Nagy hatással van a társadalom egészére, ezért nem mindegy, hogy merre haladunk tovább ezen a téren. A közösségi média hatásáról tartott előadást Miskolcon Callum T. Nicholson, az MCC vendégoktatójaként Magyarországon tartózkodó cambridge-i professzor.
Az emberiség történelmében mindig voltak újítások, felfedezések, és ezek minden alkalommal nagy változást hoztak az emberek közötti kapcsolatteremtésben, kommunikációban. Ez történt, amikor a nyomtatott sajtó megjelent, vagy amikor néhány évvel ezelőtt létrejöttek az első közösségi felületek. Ami a közösségi média megjelenésénél a legszembetűnőbb, a hihetetlen gyorsaság, és az információáradat, ami naponta ránk zúdul – mondta el előadásában Nicholson.
A közösségi média nagy hatással van a társadalom egészére. Bár mi úgy hisszük, ezeknek a felületeknek a felhasználói vagyunk, ha belegondolunk, hogy ezeket miért is használhatjuk szabadon és ingyen, rá kell jönnünk, hogy igazából nem vásárlói vagyunk ezeknek, hanem mi magunk vagyunk az árucikkei, a vásárlók pedig az ezeket a felületeket megalkotó és kihasználó cégek, akik az adatainkat lehalászva, a célzott reklámaikkal igazából minket vesznek meg – véli a szakember. A cél természetesen az, hogy minél rövidebb idő alatt minél több pénzhez jussanak, ennek érdekében a cégek úgy tervezik meg az algoritmusokat, hogy agitáljanak és felkeltsék az érdeklődésünket. A Szilícium-völgy szakemberei sajnos pontosan tudják azt, amit a pszichológia tudománya már évszázadokkal ezelőtt felismert: hogy a negatív érzelmeket sokkal könnyebb – és így sokkal olcsóbb is – előcsalogatni az emberekből, mint a pozitívakat. A közösségi platformok így elsősorban abból profitálnak, ha dühössé vagy rosszkedvűvé tesznek minket.
A közösségi oldalakat létrehozók azt állítják, hogy összekapcsolják a világot, de valójában csak a kommunikációt segítik, és ez a kettő nem ugyanaz – állítja Nicolson. Ezeken a platformokon kommunikálunk, beszélünk valamiről, de nem hallgat meg minket senki. Nem látom a másik arcát, a reakcióját. A szakember szerint a legnagyobb probléma az, hogy hiányzik az empátia. Tehát igazából nem összekapcsol, hanem elidegenít minket egymástól ez a fajta kommunikáció.
Egy másik nagy probléma ezekkel a felületekkel – állítja a szakember –, hogy az ideológiai fertőzések melegágyai. A közösségi média alapötlete nagyon jó volt, de a gyakorlata meglehetősen szélsőséges lett. Ahogy a vírus ellen, úgy a közösségi média betegségei ellen is védekeznünk kell, egyfajta immunitást kell kialakítanunk, mert észre sem vesszük, és ezek a felületek függővé tesznek minket.
Mivel az írásbeliség megjelenése után ez a legnagyobb kulturális-kommunikációs ugrás, ezért nagyon tudatosnak kell lennünk, merre haladunk tovább a következő évtizedekben. A közösségi médiával az a legnagyobb baj ugyanis – vallja Nicholson –, hogy a felületeken túl sok információ jelenik meg, amiknek nagy részére nincs szükségünk. Az emberek felelőtlenül és áldozatvállalás nélkül írnak le véleményeket, amiknek semmi súlyuk nincs. Az élet a kapcsolatokról szól, az emberek közötti kölcsönös kommunikációról, nem pedig a narratívákról, a történetekről.
Hogy mi a megoldás? Hol kell keresni? Nicholson szerint nem a politikában vagy a technológia fejlődésében, hanem az oktatásban. Az egyetemeken a fiatalokat meg kell tanítani a szabad gondolkodásra, a véleményük elmondására. Kapjanak egy kis ízelítőt mindenfajta rossz, őrült vagy hóbortos eszméből, amiben valaha is hitt az emberiség, hogy kialakuljon bennük egyfajta védettség ezekkel szemben. Olyan ez, mint amikor egy vírus ellen védőoltást kapunk. Belénk fecskendezik kis mennyiségben, és ezáltal antitesteket termel a szervezetünk, azaz kialakul egy védekező mechanizmus. Ha a fiatalok az iskolákban megismerkednek egy téves, rossz ideológiával, a megfelelő tanári irányítás mellett immunitást szerezhetnek vele szemben. Az oktatás reformációjának a másik fontos eleme az, hogy vissza kell állítanunk az embert a középpontba. Meg kell tanítanunk a fiatalokat arra, hogy valójában kapcsolatok hálójában élünk, és hogy ezek a valódi kapcsolatok határozzák meg a gondolkodásunkat és a cselekedeteinket.
