Olvasási idő: 3 perc
Kassai Lajos lovasíjász világbajnok volt a szombathelyi MCC képzési központ vendége a 2022. január 26-án megrendezett nyilvános szakmai rendezvényen. A többszörös világrekordert Szöőr Ádám, az MCC kommunikációs igazgató-helyettese kérdezte eredményeiről, életpályájáról, hagyományról és modernitásról.
A kérdésre, hogy hogyan lesz valakiből lovasíjász világbajnok, Kassai két meghatározó élményéről számolt be. 5-6 éves korában az asztal alatti játék során beverte a fejét az asztallapba. A fájdalomtól ösztönösen sírni kezdett, ahogy bármelyik gyermek tette volna. Egy rövid idő után azonban megszületett benne az elhatározás, hogy megállítja a sírást. Úrrá akart lenni saját magán, tudatosan és határozottan. Mostani élettapasztalatával úgy értékeli, ez volt az a pont, amikor megjelent életében az ÉN. Ettől kezdve tudatosan kereste, mit is jelent ez az én, ki is valójában Kassai Lajos.
A másik – csodaszarvas legendát idéző – meghatározó élmény a fiatal felnőtt Kassai Lajoshoz kapcsolódik. Elmondása szerint nem sokkal azután, hogy feléledt benne az érdeklődés a lovaglás iránt, csekély előkészülettel felült egy teljesen belovagolatlan állatra. A ló vágtatni kezdett, ő pedig az életét féltette. A vágta végén a ló egy gyönyörű völgyben állt meg, s itt tört fel a sóhajtás Kassai Lajosból: „Élek!” Ez a völgy ma a Kassai-völgy, Kassai Lajos otthona, a lovasíjász iskola székhelye.
Lovasíjászként az ember ősi hagyományok nyomán él. De hogyan fér meg egymás mellet ez a hagyomány és a mai modern világnézet? Kassai érzékletes hasonlattal mutatta be, számára mit jelent a hagyomány és a modernitás viszonya. Képzeljünk magunk elé egy tojást, melyben egy fióka növekszik. Ha a fióka túl korán töri fel a tojáshéjat, és ezzel túl korán jön a világra, életképtelen lesz. Ha a héj túl kemény, túl merev, a fióka nem tud utat törni, nem hozhat megújulást. A tojás héja jelenti számunkra a hagyományt, a fiókában pedig benne rejlik a modernitás. Ha nem támaszkodunk kellőképpen a hagyományainkra, ha túl korán le akarjuk rázni azokat magunkról, nem leszünk hitelesek, nem tudunk valóban értékálló dolgot létrehozni. Azonban azt sem engedhetjük, hogy a hagyományok ránkkövesedjenek, burokba zárjanak minket. Kell, hogy legyen valamiféle átszüremlés a hagyomány és a modernitás között.
Minket magunkat is rengeteg hagyomány határoz meg, melyek közül a legközvetlenebb a neveltetésünk.
Oktatói tevékenységéről azt tartja, hogy azok nélkül az eredmények nélkül, melyeket elért, illetve azok nélkül a világrekord-kísérletek nélkül, melyeket véghezvitt, sokkal kevésbé lenne hiteles mesterként. Ezek a tapasztalatok mind kellettek és kellenek ahhoz, hogy valódi tartalmat, értéket közvetíthessen. Így válhat a Kassai lovasíjászat maga is hagyománnyá.
