Olvasási idő: 4 perc
A miskolci Középiskolás Program diákjai március végén Budapesten táboroztak. A három nap élményeiről az alábbiakat mesélték:
„Amikor reggel hét órakor az ébresztőm megszólalt, igaz „kómásan”, de feldobva kezdtem bele napi rutinomba, tudva, hogy az iskolába vezető busz már réges-régen elment. A következő pillanatban pedig huszonhét másik bőrönd monoton súrlódása szelte végig a csendes, ámde szeles utcát. A buszsofőr aznap megütötte az ötös lottót, hiszen ki ne vágyna egy kétórás útra nagy forgalomban, hátul zenét bömböltető tinédzserekkel? A lélegzetem is elállt, amikor a budapesti központ szemeim elé tárult: ott zajlott az élet a maga komfortos és szelíd módján. Mindenki megkönnyebbülve dobta le magáról hátizsákját, és tért fel társával szobájába, már ha volt szobatársa. Az ebéd elfogyasztása után egy interaktív program keretében betekintést nyerhettünk a budai vár belsejébe. Bár harminc meredek és egyenetlen lépcsőfokot kellett megmásznunk, mindezek ellenére, a látvány felért mindennel. Feltöltődve, élményekkel tértünk vissza a központba, és a vacsora végeztével meghallgattunk egy előadást Kövér Lászlótól, aki megvilágította az utazásnak azt a részét, hogy miért is lépjük át a komfortzónánkat. A lelkes prezentáció tapssal zárult, majd jött a takarodó, amely – hajnali órákban a folyosókon mászkálva – kicsit félresikerült, de jobb hangulatban se hajthattuk volna álomra a fejünket.” (Tóth Áfra)
„A tábor második napján első úticélunk a Magyar Zene Háza volt, azon belül is a Hangdóm. Maga az épület elmondhatatlanul és leírhatatlanul gyönyörű, a benne látottak mindennél jobban elragadtattak engem, már-már álomszerű volt. Az „elvarázsolódás” után sétahajózással üdültünk fel, ami az igen nagy szél ellenére is jó emlékként maradt meg. A szombat utolsó programjaként egy mozizás következett, megnéztük az Agatha Christie regénye alapján készült „Halál a Níluson című filmet”. A filmben kiemelkedő látványvilággal találkozhattunk.” (Rédai Virág)”
„Vasárnap, az összepakolást követően „óriáskerekezni” mentünk. A „panorámaséta” gyönyörű volt, egész Budapestet beláttuk a magasból. Ebéd után várt ránk a kétórás hazaút, ahol mindenki próbálta kihasználni még a barátaival együtt töltött idő utolsó perceit a fáradtság ellenére is. (Robb Horkay Júlia)
„Tervezünk már összejöveteleket, kávézásokat is az új társasággal, a barátság az MCC-n kívül is megmaradt. Mindenképpen megyek következő alkalommal is, és csak ajánlani tudom mindenkinek. Egy szuper lehetőség, amiért rendkívül hálás vagyok! (Laczkó Dóra)
„Konklúzióként az első, amit megragadnék, azok az emberek, akik ezt felejthetetlenné tették nekem, és a helyek, amiket bejárhattam ennek a tábornak a programjain belül. Remek érzés volt kiszakadni a valóságból, és pár napra megfeledkezni a hétköznapok fárasztó körforgásáról. Ez a három nap dobogós helyet foglal el a 2022-es évemben!” (Tóth Áfra)
„Kellemesen telt a hétvége, nagyon élveztem ezt a pár napot! Mennék legközelebb is!” (Robb Horkay Júlia)
