Olvasási idő: 3 perc
2023. október 20-án a franciaországi történelemoktatásról szóló lenyűgöző pódiumbeszélgetésen a kiváló résztvevők, Joël Hautebert, a jogtörténet egyetemi tanára, Yannick Jaffré, a filozófia docense és Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója a franciaországi, magyarországi és európai történelemoktatás kritikus aspektusaira világítottak rá.
A rendezvény moderátora Thibaud Gibelin, a Paris Est-Créteil Egyetem történésze és politológusa volt, aki egyben az MCC vendégkutatója. A beszélgetés a franciaországi történelemoktatás fejlődő tantervét, tanítási módszereit és szélesebb társadalmi hatását járta körül.
Yannick Jaffré szerint a franciaországi történelemoktatásnak három fő korszaka van. Az első a 90-es évek körül van, amelyet ő klasszikus korszaknak nevez, hagyományos kronologikus megközelítéssel. A második korszakot dekonstruktivista korszakként határozta meg, miközben a pedagógiai módszereket a globális trendek uralják. A harmadik korszakot szerinte reformációnak nevezhetjük, és ezt a mikrokozmosz és a technokrácia határozza meg.
Joël Hautebert három fő problémát azonosított a francia történelemtanításban. Először is felhívta a figyelmet arra, hogy a francia történelemoktatás nem követ kronológiai sorrendet. Hangsúlyozta azt is, hogy a franciaországi történelemoktatás a bűntudatot és a bűnösséget hangsúlyozza, ezért elnyomja a tanulókban a pozitív identitásérzést és a büszkeséget. Végül elmondta, hogy a francia történelempedagógiát a bináris látásmód határozza meg.Hangsúlyozta, hogy ezek a problémák nyomást gyakorolnak a tanárokra, oktatókra és professzorokra. Ez a nyomás a migráció és a multikulturális tendenciák fényében egyre nő.
Setényi János kifejtette, hogy a francia történelem meghatározza az európai történelmet, ezért ha a francia történelemoktatás kudarcot vall, az európai örökség összeomlik. Felvetette azt is, hogy amikor a történelmet nem tanítják, más narratívák és történetek veszik át a helyét.
A vita eredményeként az előadók úgy érezték, hogy az ideológiák egyre inkább jelen vannak a tanárok és az oktatási intézmények mindennapjaiban, és ezek az ideológiák nyomást gyakorolnak a történelemtanítás módjára is. A pódium résztvevői között egyetértés volt abban, hogy ahhoz, hogy megfelelően azonosulni tudjunk, fontos tudni, honnan jövünk.
A beszélgetés azzal a kérdéssel zárult, hogyan tanítsuk az európai történelmet. Az eszmecsere rávilágított arra, hogy az európai történelem tanítása fontos, de nem feltétlenül a globális tendenciákkal összefüggésben. Közép-Európában a nemzetek tudják, hogy erőforrásaik korlátozottak, és szükségük van egymás támogatására. Mint más területeken, az oktatásban is fontos az együttműködés és az egymástól való tanulás. Franciaországban nincs hagyománya a más országokkal való közös gondolkodásnak az oktatás területén, ezért fontos, hogy képesek legyünk átvenni egymástól a jó gyakorlatokat. Mind a felülről lefelé, mind az alulról felfelé irányuló megközelítéseknek integrálniuk kell a meglévő jó gyakorlatokat a folyamatosság biztosítása érdekében.
