Csapásirány – Tehetségfejlesztés az olimpikon és a sportpszichológus szemével

„Azért lettem olimpiai bajnok, mert én a legjobb akartam lenni! Előttem egyetlen cél lebegett: én legyek a legjobb!  Ez volt az én motivációm!” – mondta Vajda Attila olimpiai bajnok kenus a zalaegerszegi MCC kerekasztal- beszélgetésén.

Vajda Attila 10 évesen kezdett el kenuzni és már elég hamar, 13 évesen elhatározta, hogy olimpiai bajnok lesz. Egy cél lebegett végig a szeme előtt: a legjobb akart lenni! Gyermekkori álma 2008-ban a pekingi olimpián vált valóra. Egy igazi sikertörténet az övé, amely mögött kemény fizikai munka, töretlen akarat és tudatosság áll.

Kovács Kristóf sportpszichológus hangsúlyozta a mentális tréning fontosságát, amely segítségével a sportoló megismeri és optimalizálni tudja azokat az alapkészégeket, amelyek elengedhetetlenek a győzelem eléréséhez. Az élet minden területén, ahol teljesítenünk kell, versenyhelyzettől függetlenül fontos az önismeret és a céljaink megfogalmazása.

Balaicz Zoltánné az olimpikon életének és sikereinek főbb állomásai mellett olyan fontos kérdéseket is felvetett a kerekasztal-beszélgetésen, mint a szülői attitűd szerepe, a gyerekek sportra való motiválása.

Test és lélek elválaszthatatlan egységet képez, ezért egy (él)sportoló gyermek támogatása, legyen az szülői, edzői vagy sporttársi, hatalmas felelősség. Vajda Attila ennek tudatában döntött úgy, hogy sportolói pályafutása után edzőként támogatja a sportolni vágyó fiatalokat.

„Szeretnék olyan edző lenni, aki motiválni tudja a tanítványait, eljuttatva őket oda, hogy kihozzák magukból a maximumot. Szeretnék olyan versenyzőket tanítani, akik hasonló elhatározásra jutnak, mint én és képesek alázattal dolgozni a céljukért. Mottóm, hogy egészséges embereket neveljek, nem pedig bajnokokat.”