Michael Every provokatív kérdéssel indított: „Tegye fel a kezét, aki hallott már a neomerkantilizmusról.” Csak kevesen tették, ő azonban amellett érvelt, hogy ez egy olyan fogalom, amelyet mindenkinek ismernie kell, aki a politikával vagy a gazdasággal foglalkozik. Illusztrációként a pizzához hasonlította: nem kell minden nap enni belőle, de legalább tudnunk kell, mi az. Ezután áttekintette a merkantilizmus történeti ívét: az ókori birodalmak arany- és erőforrás-felhalmozásától a kora újkori királyságok kereskedelmi többletért folytatott küzdelmén át egészen Adam Smith forradalmi felismeréséig, miszerint a valódi gazdagság a termelési képességben rejlik. Nagy-Britannia a szabadkereskedelem és az ipari fölény révén globális hatalommá vált, míg más nemzetek erőltetett iparosítással próbálták utolérni – ami világháborúkhoz vezetett. A hidegháborúban a Nyugat termeléssel igyekezett felülmúlni a kommunizmust. Az 1990-es évektől azonban a nyugati gazdaságok a termelést Kínába szervezték ki, veszélyes függőségeket kialakítva. Every tézise világos volt: napjainkban a merkantilizmus új szakaszát éljük, és dinamikájának megértése nélkülözhetetlen a mai gazdaság- és geopolitikai folyamatok értelmezéséhez.
Hatalom és rend újragondolása
Az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola által szervezett 2025 szeptember 30-i panelbeszélgetés a GDP valódi jelentését járta körül. Ralph Schoellhammer a következő kérdést tette fel: „Miből áll a GDP-d?” Oroszország és Olaszország hasonló GDP-vel bírhat, de míg Olaszország mozzarellát, Oroszország tankokat gyárt – azaz a kibocsátás szerkezete fontosabb, mint a puszta számok.
Bánkuty-Balogh Lilla arra ösztönözte a közönséget, hogy gondolja végig: nem kivétel-e a ma természetesnek vett szabadkereskedelmi rendszer. A történelem során a nemzetközi együttműködés mindig igényelt egy hegemónt, amely képes volt rendet tartani. Every egyetértett: a valódi multipolaritás – mint a 17–18. században – eleve instabil, folyamatos súrlódásokkal jár. Ő és Schoellhammer ugyanakkor az autarkia veszélyeire is utaltak, és inkább óvatos, stratégiai megközelítést javasoltak a kereskedelemhez: mindig tudni kell, mit, kivel és milyen feltételekkel cserélünk.
Kis államok és stratégiai döntések
Visszatérő kérdés volt: mit tehetnek a kis, erőforráshiányos államok, mint Magyarország. Every szerint a kicsiknek különösen tudatosnak kell lenniük:
- Az EU-hoz való csatlakozás közös határokat és erőforrásokat teremtett, de Európa összességében gyenge termelési szerkezettel bír.
- A kormányoknak többrétegű vészforgatókönyveket kell kidolgozniuk: A, B és C tervet.
- Már önmagában a neomerkantilizmus logikájának ismerete is előny, mert lehetővé teszi a globális mozgások előrejelzését és a kockázatok mérséklését.
Az Egyesült Államok fókuszban
A vita többször visszakanyarodott az Egyesült Államokhoz, amely továbbra is a globális rendszer sarokköve. Amerika élvezi a dollár „mértéktelen kiváltságát”, de ez paradoxont teremt: a világ dollárt igényel, miközben az amerikai fogyasztás egyre növekvő adósságra épül. Every szerint Washington stratégiai feladata, hogy másokat – főként Európát és Kínát – rávegyen: többet fogyasszanak, miközben kevesebbet termelnek. Ehhez régi normák megtörésére lesz szükség, amire az Egyesült Államok már bizonyította hajlandóságát. Kudarc esetén azonban a következmény katasztrofális lenne: ipar nélkül nincs Pentagon, nincs hiteles biztonság, és nincs stabil belső rend.
A közönség reflexiói
A nyílt vita szélesebb spekulációra adott teret. Vajon a neomerkantilizmus tartós korszakváltás, vagy átmeneti jelenség? Every szerint a tét egzisztenciális: ha Amerika nem tud alkalmazkodni, ipari összeomlás és társadalmi polarizáció vár rá.
További pontok:
- A liberális világrend hanyatlása, amely mindig is „a Nyugat beszélt a világ nevében”.
- A rugalmasság szükségessége a dogmatizmus helyett: mint Héraklész a Hüdra ellen, a problémák sosem oldhatók meg végleg, csak kezelhetők.
- Európa és Amerika feszültsége: bár Európa elméletben akadályozhatná az USA-t, Washingtonnak döntő eszközei vannak – kereskedelem, katonai fölény, energiapozíciók, a dolláráramlás kontrollja.
- Európa bénultsága: szuverén államok, amelyek nem tudnak cselekedni, és uniós intézmények, amelyek túl gyengék a vezetéshez.
Záró gondolatok
A rendezvény világossá tette, hogy a neomerkantilizmus nem elvont akadémiai vita, hanem a mai geopolitika „operációs rendszere”. Az államok ismét a „létszükségletekért” versenyeznek: erőforrásokért, termelésért és stratégiai iparágakért. Európának – különösen a kisebb államoknak – józan tanulság: a jólét nem magától értetődő, a fennmaradás stratégiát, alkalmazkodást és az új gazdasági rend szabályainak világos megértését követeli meg.
Ahogy Every összegzett: a történelemben nincs vaslogikája a haladásnak. A dolgok nem szükségszerűen lesznek jobbak vagy rosszabbak; az eredmények a döntésektől függenek. És e generáció számára ezek a döntések határozzák meg, hogy Európa felemelkedik, stagnál vagy hanyatlik.
