Az Európai Unió a deglobalizáció korszakába lépve korábban nem látott kihívásokkal szembesül, melyet a jelenlegi működési logika nem tud megoldani. Immáron az együttműködésnek kell igazolnia létjogosultságát, otthont pedig csak a tagállamai identitására építhet – hangzott el a Globalizáció, Integráció és Identitás nemzetközi tudományos konferencián, amely a frankofón tudósok valódi seregszemléjének számít.
Az MCC Nemzetközi Jogi Műhely társszervezésében megvalósult nemzetközi konferenciának fő célkitűzése volt, hogy a globalizácós korszak hanyatlásának fényében górcső alá vegye azokat a törésvonalakat, amelyek az Európai Unió stratégiáját és intézményi felépítését jellemzik. A konferencia eszmecseréi egyedülálló módon francia nyelven zajlottak, és többek között olyan frankofón tudósok szólaltak meg, mint Bertrand Mathieu, a Sorbonne Egyetem professzor emeritusa, Jean-Denis Mouton, a Lorraine Egyetem professzora, Vincent Dujardin, a Leuveni Katolikus Egyetem professzora vagy Jean Fahed, a libanoni legfelső bíróság korábbi tagja. A konferencia az európai intézményeket érintő élénk vita előtt nyitott teret, amely Európa gazdasági, versenyképességi és geopolitikai helyzetén túlmutatóan a jelenleg zajló értékvitára is reflektált.
Az előadások és az azokat követő beszélgetések rámutatottak arra, hogy véget ért a történelem azon korszaka, amelyben az európai integráció, annak léte, törekvései és iránya magától értetődőnek számított. Ez pedig azzal is összefüggésben áll, hogy a globalizáció lienárisnak tekinthető fejlődési íve az elmúlt évtizedben megtört és a világot erőközpontok egyre intenzívebb versengése határozza meg. A konferencián elhangzottak szerint miközben az európai együttműködésnek egyre inkább egy ilyen versenyhezetben kell igazolnia létét a tagállamok fele, a szupranacionális intézményi strukturák nem tudnak olyan gyors és hatékony válaszokat adni, amelyek politikai legitimációt élveznének a tagállamokban. Hasonló tendencia figyelhető meg az európai értékek értelmezése és érvenyesítése körül kialakult vita terén is. Charles de Gaulle példáját felidézve, bár az üresen hagyott szék ma minden eddiginél erősebben mutat rá a közös asztal szükségességére, az európai intézmények felépítésének és hatásköreinek alkalmazkodnia kell az új korszakhoz. A nemzeti identitás fogalma e téren azért jut kulcsszerephez, mert egyfajta hidat alkotva egyszerre kapcsolódik a cselekvést adó politikai struktúrákhoz és a legitimást biztosító érékekhez.
