Olvasási idő: 4 perc
Nevetéstől és vastapstól volt hangos a szombathelyi MCC képzési központ rendezvényterme: Kőbán Rita, kétszeres olimpiai, kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok kajakosnő és dr. Faragó Tamás, olimpiai, világ- és kétszeres Európa-bajnok vízilabdázó, a Nemzet Sportolója mesélt az érdeklődőknek elhivatottságról, áldozatokról, az élethez és a munkához való hozzáállásról.
Az este moderátora, Füleky András, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének igazgatója bevezetőjében röviden összefoglalta, hogyan jött létre az egyesület mai formája, és ismertette, milyen sok szempontot kell figyelembe venni az új tagok kiválasztásakor. Az egyesület kiemelt célja, hogy példaként állítsa a fiatalok elé azokat a nagyszerű férfiakat és nőket, akik a magyar sportéletben szerepet vállaltak, illetve azokat az értékeket, melyeket ezek a sportemberek képviseltek és felhalmoztak.
Bár Kőbán Rita és Faragó Tamás útja a vízhez merőben különböző volt, abban egyetértettek, hogy amikor megtalálták a számukra adekvát sportágat, nem volt kétségük, hogy a legjobbak akarnak lenni abban. A kajakozónőt eleinte hajtotta a büszkeség, hogy végre valamiben lekörözheti nővéreit, majd amikor megérkezett a megerősítés, hogy a „Kiskőbán” tényleg tehetséges, már kötelességének érezte, hogy a legjobbat hozza ki magából. A siker viszont nem adta magát könnyen. Számtalan akadály, sérülés, betegség, és egy kis kamaszos lázadás tette rögössé az utat az olimpiai aranyig, de Kőbán Rita szerint minden perc megérte. Úgy érzi, ma nem ugyanaz az ember lenne ezek nélkül a megpróbáltatások nélkül.
Faragó Tamás – vagy ahogy sportkörökben emlegetik, Tonó – humorosan megjegyezte, hogy ő bizony mindig is tisztában volt a tehetségével, kétség sem fért hozzá, hogy ő lesz Magyarország, és a világ legjobb vízilabdázója. Hiszen, „aki Magyarországon a legjobb, az ma majdnem a világon a legjobb”. A magától értetődő tehetség mellé azonban kellett az az elhatározás is, hogy minden körülmények között ő legyen az a medencében, aki a legtöbbet dolgozik. Aki bajnok akar lenni, annak tudnia kell, hogy ez mivel jár. Az eredményességhez elengedhetetlen, hogy a magunkról kialakított kép harmonizáljon a valósággal. Be kell látnunk, mi az, amire képesek lehetünk. Enélkül a teljesítmény soha nem lesz olyan, amilyet elvárunk magunktól.
A sportlegendák természetesen üzenetet is hoztak a fiataloknak. Kőbán Rita azt kérné tőlük, hogy minden percben adjanak bele a munkába apait-anyait. Őt magát a sport megtanította arra, hogy mindig hálával térjen nyugovóra. Meg kell tanulnunk értékelni mindazt, amink van. Ha úgy tudunk lefeküdni, hogy ma megtettünk mindent, amit megtehettünk, akkor nyugodtan alhatunk. „Egyszerűen megköszönöd, és csinálod.” Faragó Tamás pedig a tudatosságot kérné számon a fiataloktól. Szem előtt kell tartani, mit akarunk elérni, mert „amit célzol, azt eltalálod”. Emellett pedig kiemelten fontosnak tartja az olvasást. Azt mondja, az igényes ember kapcsolódni akar a környezetéhez. Ehhez pedig tájékozottnak kell lenni.
Természetesen nem maradhatott el az este végén egy kis párizsi esélylatolgatás sem. A bajnokok azt ígérik, nem lesz hiány izgalomban, és bízhatunk benne, hogy a körút közlekedése ismét megbénul, ahogy 1996-ban, Kőbán Rita győzelmének közvetítése alatt.
