Amikor összedől a világ – Kétségbeesés, remény, csodavárás a törökországi és szíriai földrengés után

Az esemény első panelbeszélgetésén Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója és Kegyes-Brassai Orsolya, a Széchenyi István Egyetem docense vett részt. Sayfo Omar elmondta, hogy Törökországot politikailag érzékeny pillanatában érte a földrengés, hiszen május 14-én Törökországban választások lesznek, emellett pedig az ország gazdasági válsággal küzd. Szíria területének politikai töredezettsége miatt nehéz előre tervezni, és az újjáépítésre koncentrálni. Az ország lakosságának közel 90 %-a napi szinten függ a külföldi segélyektől. Törökország épületállományának közel fele nem földrengésbiztos – februárban 130.000 épület és 185.000 lakás vált lakhatatlanná. A kivitelezők felelősségre vonása megkezdődött: 610 személyt neveztek meg, akik közül eddig 190 főt tartóztattak le. Előzetes becslések szerint az anyagi kár 45 milliárd USD értékű, és annak ellenére, hogy számos állam és nemzetközi szervezet, köztük az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Arab Emirátusok és a Világbank pénzügyi támogatást nyújtott, a segélyek közel sem fedezik a kárt. A török kormány saját tartalékait is felhasználja: a károsultaknak 10.000 líra egyszeri segélyt, majd 3.000 líra havi segélyt biztosít. Kegyes-Brassai Orsolyától megtudtuk, hogy bár a tudomány mai állása szerint a földrengéseket nem tudjuk teljes biztossággal előre jelezni, a szabványok kialakítása és alkalmazása hozzájárul a sérülékenység csökkentéséhez. A februári földrengés 7,8-as magnitúdójú volt, és a laza, üledékes talajban a rengéshullámok gyorsan terjedtek, felerősödtek. A középületek tervezésénél rendkívül fontos, hogy működőképesek maradjanak esetleges katasztrófa esetén is. 

Az esemény második panelbeszélgetésében Pinkóczi Diána, a Mancs a Kézben Egyesület szakmai vezetője mutatta be Kevlárt, a 8 és fél éves malinois mentőkutyát. Beszélt a kiképzés menetéről, valamint a kutyák törökországi mentésben betöltött szerepéről. Bakai Kristóf Péter, a Budapesti Mentőszervezet (BMSZ) elnökétől megtudtuk, hogy az önkéntes alapon működő BMSZ szakmai kapcsolata a többi hazai szervvel, így a Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal, az Országos Mentőszolgálattal és a Polgárőr Szövetséggel kiegyensúlyozott. Az európai önkéntes szervezetek közötti együttműködés jelentőségére is felhívta a figyelmet. A BMSZ a Katolikus Karitásszal együtt utazott Törökországba, összesen 31 fővel, légi és szárazföldi úton. Garaguly István tűzoltó alezredes, a HUNOR mentőszervezet csapatvezető-helyettese részletesen bemutatta a segélykérés megérkezésétől a mentés befejezéséig tartó egy hetet. Az 55 fős kontingens az országba érkezve felvette a kapcsolatot a helyi katasztrófavédelmi szervvel (AFAD), a mentési helyszínre érkezve megkezdték a feladat végrehajtását. A lakosság és a mentésben résztvevők kölcsönösen segítették egymást, a helyiek támogatása és hálája nagy erőt adott a hivatásosoknak és az önkénteseknek. Denis Levshov, a BMSZ csapatvezető-helyettese személyes tapasztalatait osztotta meg a rendezvényen. A legnagyobb reményt a reggeli és esti csapatvezetői találkozók adták, amikor megtudták, hogy hány túlélőt találtak. A túlélés esélyét 100 órára becsülik – az AFAD ennek lejártával döntött úgy, hogy munkagépekkel megkezdi a romeltakarítást. A katasztrófa rengeteg életet követelt, a mentés sikeréhez hozzájárult a hivatásos és önkéntes csapatok együttműködése, valamint a személykereső mentőkutyák munkája.