Kilimandzsáró, maszáj szandál újrahasznosított gumiból, grillcsirke sült banánnal és az állandó nedvesség – afrikai útjának emlékeit idézte fel a miskolci MCC-ben Kövér László, az MCC Középiskolás Program környezet és természet moduljának vezető oktatója, aki a távoli kontinensen tett látogatása során is megtapasztalta, mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, és milyen felemelő érzés, amikor az ember kilép a komfortzónájából, hogy legyőzze saját korlátait. A videókkal, fotókkal színesített élménybeszámoló sokszor mosolyra fakasztotta a közönséget és közelebb hozta szívünkhöz a fekete kontinenst.
A természettudományokkal – ezen belül is a varjúfélék városi ökológiájával – foglalkozó szakember MTA-ösztöndíjat nyert egy ruandai konferenciára, amely azonban a Covid-járvány miatt elmaradt. Viszont – és itt ismét hangsúlyozva a kapcsolatépítés fontosságát – egy ismerős norvég professzornak köszönhetően meghívást kapott egy tanzániai vadgazdálkodási konferenciára, ahol természetesen kedvenc témájáról, a varjakról adott elő. A professzor meghívására két hetet töltött el a fekete kontinensen, ahol megtapasztalta a tanzániaiak mosolygós, barátságos vendégszeretetét.
Ha Afrikára gondolunk, sztereotípiák tömkelege jut eszünkbe azonnal: éhezés, rossz közbiztonság, fertőzések, fegyveres harcok, a kávé- és teaültetvények, illetve a szafarik és a vadászatok, amiket csak a gazdag emberek tudnak megfizetni – állítja a világjáró természettudós. Mindez szerepet játszik abban – teszi hozzá –, hogy nem túl sokan választjuk nyaralásunk úticéljául Afrika déli és középső részeit, pedig látnivalóban igazán bővelkedik ez a vidék is: Elefántcsontparton van például a világ legnagyobb katolikus székesegyháza, a „Béke királynője” bazilika, de komoly barlangrajzokat és prehisztorikus emlékeket is őriz ez a terület, és ott van a Viktória vízesés is, ami igazán lenyűgöző látványt nyújt az idelátogatóknak.
A kontinensre nagyon jellemző a diverzitás – emelte ki az utazó. A turisták által kedveltebb északi országok – Egyiptom, Marokkó, Tunézia – bár földrajzilag Afrikához tartoznak, egészen más jelleget mutatnak, mint „fekete Afrika”, mind bőrszín tekintetében, mind geopolitikailag, de vallási téren is. Nagyon fontos szerepet tölt be az itt élők életében a vallás – a lakosság egyik fele muzulmán, másik része a keresztény vallást gyakorolja –, sőt, vannak családok, akiknél ez nem csak „lelki táplálékot”, de anyagi biztosítékot is jelent, hiszen hitközségek létrehozásából és fenntartásából meglehetősen jól meg tudnak élni – mesélte Kövér László.
Hogy a turizmus milyen fontos szerepet játszik a délebbre eső országok életében, az is bizonyítja, hogy még akár a Covid-tagadást is felvállalják – ahogy Tanzánia miniszterelnöke, John Pombe Joseph Magufuli is tette – csak ne szegje kedvét az utazásban a külföldieknek a járványtól való félelem. A turizmus miatt nagyon jó az úthálózat, de adnak a fenntarthatóságra is – itt volt először szó az elektromos autók bevezetéséről –, és bár vannak elmaradott, szegény részek, elmondható, hogy általában mindenütt a rendezettség a jellemző. A függetlenségét 1956-ban elnyerő Tanzánia lakói nagyon büszkék a természeti értékeikre is – az állataik megjelennek a pénzeken is –, és tudják, mennyire fontos, hogy az ideérkező vendég jól érezze megát, ezért nagyon kedvesen fogadják a külföldieket, akikkel jól megértetik magukat a helyiek által is jól beszélt angol nyelven.
A vendégszeretetet az előadónk is megtapasztalta, hiszen a norvég professzor házvezetőnője, a „Mamica” minden óhaját leste, és kedvesen, mosolyogva szolgálta ki a ház vendégét, de a városban mellé szegődő kísérője, vagy a túra során őt segítő helybéliek is nagyon közvetlenek voltak vele.
De hogy került a debreceni származású, alföldi „gyerek” Tanzánia legmagasabb hegyére, a Kilimandzsáróra? Hát, bizony az embernek feszegetnie kell néha a határait – mondta mosolyogva Kövér László. Mert bizony a hat nap öt éjszaka alatt teljesített túra azért megterhelő volt mind fizikailag, mind lelkileg – ismerte el a világjáró. A videót nézve a közönség is átérezhette az ötezer méter magasságban, teljes sötétsége burkolózó hegyi úton zihálva vánszorgó ember fizikai fáradságát, és szinte a bőrünkön érezhettük az állandó nyirkosságot, de nem lehetett könnyű átélnie a hegyi betegséget sem – amit szerencséjére a jól képzett túravezetője tapasztalt szemmel azonnal észlelt –, és ami a legnehezebb volt, le kellett küzdenie a monotonitás és az egyedüllét nehézségeit is. Ilyenkor azért rájön az ember, mennyire társas lények vagyunk – ismerte el az utazó – hiszen este a sátorban nem volt könnyű elviselni egyedül a hosszú estét, miközben segítői a szomszéd sátorban vigadoztak együtt. Ekkor eszébe jutottak Márai Sándor gondolatai, aki a Füveskönyvében azt írja, az ember egyedüllétbeli utazása felér a börtönnel.
Zárásképpen viszont a tapasztalt világjáró mindenkit arra buzdított, menjen és ismerje meg Afrikát, mert egy csodálatos élménnyel lesz gazdagabb, és arra is biztatott minket, feszegessük bátran a határainkat – akár tudatosan is – hiszen ekkor látjuk meg, mire vagyunk képesek. Ő maga úgy érzi, több Kövér László tért vissza a hosszú útról.
