„A világon nincs még egy olyan sokszínű kontinens, mint Európa, ahol ennyi nemzet, kultúra és nyelv él együtt. Minél nagyobbra nő az Európai Unió, annál inkább tiszteletben kell tartania ezeket a különbözőségeket. A tagállami szuverenitás éppen ezért az európai együttműködés lényeges része és nem áldozható fel az integrációs törekvések oltárán” – hangsúlyozta Rajko Knez jogászprofesszor az MCC Zalaegerszegi Központjában.
Az MCC Nemzetközi Jogi Műhelye által szervezett “Reclaiming Our European Future” nemzetközi konferencia előestéjén Rajko Knez, a Maribor Egyetem jogászprofesszora és a szlovén alkotmánybíróság bírója látogatott az MCC Zalaegerszegi Központjába, ahol az európai együttműködés jövőjét övező kihívásokról tartott előadást. Ennek keretében a jogászprofesszor felidézte az európai egységesülés első időszakát, amelyet a hidegháború kezdete határozott meg. Az ’50-es évek elején létrejött szén- és acélközösség, majd az évtized végén megalapított gazdasági és atomenergiai közösségek a gazdasági integráció perspektíváját kínálták. A piaci integráció sikerrel erősítette meg Nyugat-Európát a hidegháború időszakában, és jelenleg is fontos mozgatórugója és kohézióteremtő ereje az európai együttműködésnek.
A jogászprofesszor emellett rámutatott arra, hogy az 1980-as évek vége és a ’90-es évek eleje fontos fordulópontot jelentett az integráció történetében. A tagállamok ugyanis ebben az időszakban határozták el, hogy közös értékek mentén politikai integrációra lépnek egymással. Az integrációs folyamat politikai dimenziója jelentős különbségeket és érdekellentéteket is felszínre hozott. A világon ugyanis nincs még egy olyan sokszínű kontinens, mint Európa, ahol ennyi nemzet, kultúra és nyelv él együtt. Minél nagyobbra nő az Európai Unió, annál inkább tiszteletben kell tartania ezeket a különbözőségeket. Ugyanakkor a különféle érdekeket kiegyenlítő garanciák és intézményi mechanizmusok jelenleg nem működnek, miközben a központosító törekvések egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert.
Rajko Knez rámutatott arra, hogy jelenleg hiányzik egy olyan széles körben elfogadott vízió, mint amilyen annak idején a háborúban lerombolt Európa újjáépítése, a piaci integráció megteremtése vagy a határok felszámolása volt. Az Európai Uniónak olyan új vízióra van szüksége, amely óvja a tagállamok különbözőségeit és egyensúlyt teremt az uniós és nemzeti szintek között. A tagállami szuverenitás ugyanis az európai együttműködés lényeges része és nem áldozható fel az integrációs törekvések oltárán.
