„Több százezer tengeri mérföld, amit végighajóztam életem során, a legnagyobb utazást mégis saját gondolataim közt tettem. 100 nap az óceánon igazán megmutatja az embernek, ki ő, mi ő és hol van a helye van a világban. Ez az utazás pedig csakis a természettel együtt lehetséges, nem lehet és nem is szabad azt gondolnunk, hogy le tudjuk győzni.” A Mathias Corvinus Collegium pécsi képzési központjának vendége minden idők legjobb magyar vitorlázója székesfehérvári születésű Fa Nándor volt.
A tengeri, főleg óceáni vitorlázás során az ember minden alkalommal a saját határait feszegeti: felnőttkorunkra kialakítjuk a szárazföldi életünk menetét, biztonságban, jól érezzük magunkat, majd az ember vízre száll és az élet megtanítja, hogy hol van az a határ, ameddig a szervezet, a test és az elme képes létezni ezen naturális körülmények között. Száz nap az óceánon teljesen egyedül, maximum 20 perces alvásidőkkel, esetenként zord, jeges, szélviharos időjárásban valóban próbára teszi az embert testileg és mentálisan is. Egy ilyen utat csak és kizárólag szellemi és fizikai fegyelem mellett lehetséges megtenni, úgy, hogy a természet minden rezdülésére odafigyelünk. A hajón együtt kell élni a minket körülvevő hatalmassal és megfoghatatlannal. Ahhoz, hogy haladni tudjunk, ismerni és figyelni kell a ciklonokat, az áramlatokat. - mondta el Fa Nándor arra a kérdésre, hogy mire is tanít az óceán.
„A másik rendkívül fontos dolog, amit ez évtizedek során az óceánon tapasztaltam az „ember”, mint élőlény jelenléte a természetben. 1985-ben vitorláztam először az óceánon és 2017-ben volt az utolsó utam. Az első alkalmakkor volt, hogy napokig nem láttam az ember jelenlétét, hajóval nem találkoztam, repülőt sem igen láttam csak az irdatlan vízmennyiséget. Mára ez teljesen megváltozott. Az ember fizikai jelenléte mellett elképesztő látványt nyújt, az a sok szemét, konténer, ami a vízen úszkál magára hagyva. Ami ennél is figyelemre méltóbb azonban az az óceánok mértéktelen lehalászása és az óceáni áramlatok megváltozása.” - mondta el Fa Nándor.
Arra a kérdésre, hogy mennyiben változtatta meg a hajózást a technika mérhetetlen fejlődése a népszerű hajós azt válaszolta, hogy a tengeri, óceáni hajózáshoz mindig is hatalmas tudás kellett. Annak idején távcsövekkel, papír alapú térképekkel, a nap állásából, felhőkből tájékozódtak. Ma pedig a technológiához kell nagyon érteni és stratégiai gondolkodásra van szükség. „Nem azt kell eldönteni, hogy mit csinálok ma, hanem azt, hogy mit fogok a következő 20 percben, 5 órában és 10 napban. A hajózás tudás- és szolgáltatásalapúvá vált és ennek precíz és fegyelmezett alkalmazásával kell dolgozni.” - tette hozzá a világhírű hajóépítő és hajós.
Fa Nándor, hajótervező és -építő, óceáni szólóvitorlázó, a Magyar Vitorlás Szövetség tiszteletbeli elnöke, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja, összesen ötször kerülte meg a Földet – ebből három szóló földkerülő versenyen – és ugyancsak ötször kerülte meg a rettegett Horn-fokot, tízszer szelte át az Egyenlítőt, és hétszer kelt át az Atlanti-óceánon. A versenyzésre tette föl az életét. Teljesítményéért különdíjat alapítottak a BOC Challenge elnevezésű egyszemélyes földkerülő versenyen, és 2016-17-ben, 63 évesen ő volt a legidősebb hajós és az egyetlen nem francia, aki célba ért a legnehezebb egyszemélyes földkerülő vitorlásversenyen, a Vendée Globe-on.
