"A szépség végső érték: olyasmi, amit önmagáért keresünk, és amelyhez nincs szükség további indoklásra. A szépséget ezért az igazsághoz és a jósághoz kell hasonlítani, a végső értékek triójának egyik tagjához, amely igazolja racionális hajlamainkat" – idézte Stephen Travis Sholl, az MCC nemzetközi kommunikációs vezetője Sir Roger Scrutont az MCC-ben tartott előadásán. Ezzel a gondolattal világított rá arra, hogy a szépség nem csupán szubjektív élmény, hanem valami olyan mély, egyetemes érték, amely túlmutat az egyéni ízlésen és a korszakok divatján.
Vajon létezik egyetemes szépség? Előadónk szerint, amikor egyetemesről beszélünk, nem azt értjük alatta, hogy mindenki ugyanazt szépnek tartja, hanem hogy az emberek nagy többsége ösztönösen vonzódik bizonyos formákhoz, arányokhoz, harmóniához. Mindig lesznek, akik kilógnak a mintából.
Sholl hangsúlyozta, hogy a szépség élménye túlmutat a puszta tetszésen. A valódi szépség magasztos örömöt ad: felemel, kitágítja a lelket, elveszni enged a részletekben. A templomok példája jól mutatja, hogy az ember képes elmerülni a szépségben úgy, hogy szinte elveszíti önmagát egy magasabb rendű élményben.
A beszélgetés során szó esett arról is, hogy a média hogyan torzítja a szépség fogalmát. A népszerűség gyakran összemosódik az esztétikai értékkel. „A népszerűség nem egyenlő a szépséggel: a hírességek által felkapott stílusok vagy tárgyak nem feltétlenül hordoznak valódi értéket.”- magyaráza Sholl. Sőt, egyes médiatartalmak egyre inkább a csúnyaságot ünneplik.
A szépség keresése önmagában érték, és ha ezt elfelejtjük, nemcsak az esztétikai élményt veszítjük el, hanem valami alapvetőt az emberi létből is.
