Olvasási idő: 3 perc
A humor nem csupán nevettet – tükröt tart, közösséget formál, és olykor fegyver is. Ezt az örökérvényű igazságot boncolgatta Lakatos Mihály, az MCC Összetartozás Intézetének szenior kutatója és Dr. Nemesi Attila László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánhelyettese előadása, amelyben a humor szerepét és természetét elemezték többek között a történelmi és kulturális kontextus tükrében.
„A legjobb poént is el lehet rontani” – jegyezte meg Lakatos Mihály az előadás elején, és ezzel rögtön rávilágított a humor természetére: nem csupán a tartalom, hanem az előadásmód, a közeg és a befogadó is kulcsszerepet játszik benne. A magyar humor mindig is sajátos volt, tele abszurditással, iróniával és egyfajta keserédes bölcsességgel, amely egyszerre tükrözi történelmünk viharait is.
Dr. Nemesi Attila László, nyelvész és humorkutató, a humor tudományos hátterét járta körbe. „A humor szó eredeti jelentése testnedv, ami már önmagában is beszédes” – jegyezte meg. A humor egyszerre kritikai eszköz és az emberi kreativitás kifejeződése. Hatása pedig nem csupán lelki, hanem fizikai szinten is megmutatkozik: a nevetés bizonyítottan csökkenti a stresszt, és aki rendszeresen nevet, az – ha más baja nincs – tovább él.
A humor természetét több elmélet is magyarázza. Az inkongruenciaelmélet szerint a váratlan fordulatok és az abszurditás nevettetnek, míg a fölényelmélet azt állítja, hogy mások ügyetlensége felett érzett felsőbbrendűségünk miatt nevetünk. A megkönnyebbülés-elmélet szerint pedig a humor egyfajta szelep, amely oldja a feszültséget.
Régen a viccmesélés rituálé volt: a családi asztalnál, baráti társaságokban, munka közben vagy kocsmában adtuk tovább egymásnak a történeteket. A humor személyes volt, élőbeszédben, gesztusokkal, mimikával kiegészítve vált teljessé. Ma viszont egyre inkább elveszik ez a közösségi élmény. A fiatalok már nem mesélik, hanem nézik a vicceket – egyedül, a telefon képernyője előtt ülve mosolyognak valamin, majd görgetnek tovább. Nincs visszacsatolás, nincs közös nevetés, csak egy röpke inger, ami azonnal tovaszáll.
Pedig a humor mindig is több volt puszta szórakozásnál: eszköz, amely segít feldolgozni a világ abszurditását. Olyan szelep, amelyen keresztül kiengedhetjük a feszültséget. Ahogy az előadók is megjegyezték, a viccet betiltani nem lehet – a humor mindig utat talál magának. Az igazi kérdés az, hogy mi hagyjuk-e még, hogy össze is kössön minket.
