Olvasási idő: 6 perc
A Közjogi Műhely a tavalyi évben nagy sikerrel rendezte meg „Az online gyermekvédelem eszköztára” című workshopját, amelynek folytatásaként idén ősszel is workshopot hirdetett. Az idei rendezvény a szülői felelősséget, ezen belül pedig a gyermekek eszközhasználata és tartalomfogyasztása feletti szülői kontroll terjedelmét, valamint a szülő felelős online jelenlétének feltételeit helyezte fókuszba. A "sharenting" jelensége olyan káros online magatartás, amelyre megfelelő jogi- és médiaműveltségi eszközöket szükséges találni. A meghívott szakértők e problémakör pszichológiai, szociológiai, médiaműveltségi és jogi aspektusait vizsgálták három szekcióban.
Fehérpataky Balázs (FIT Program igazgató) „Online térben az iskolai konfliktusok” című keynote előadásában az iskolai konfliktusokra hívta fel a figyelmet. Ahogyan a konfliktusok átkerülnek az online térbe, úgy annak kezelésére eddig alkalmazott hagyományos módszerek újragondolása szükséges. Gondolatébresztőként vizsgálta annak kérdéskörét, hogy az online térbe áttevődött konfliktusok kezelését maga az online tér, avagy a konfliktusforrás kezelésével lehet a leghatékonyabban orvosolni.
Az első szekcióban a gyermekek online identitásának kialakulását és az online tér gyermekek személyiégfejlődésére gyakorolt hatásait vizsgálták a meghívott előadók. Dr. Pászthy Bea (Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika) „Virtuális média - virtuális személyiség” címmel a gyermekek elmagányosodására, a serdülőkor identitáskrízisének online hatásairól adott elő. Hangsúlyozta, hogy átlagosan minden hetedik gyermek ma pszichés betegséggel rendelkezik, miközben a szülő és gyermek közötti személyes kommunikáció ma átlagosan napi 6 perc. „A média történetmesélésének új formái és azok hatása a társadalmi szerepekre” címmel Dr. Balatoni Mónika (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) arról beszélt, hogy az identitásformálásnak ma már kereskedelmi értéke van és 4900 az az átlagos szimbólummennyiség, amivel a gyermekkorú felhasználók naponta találkoznak. A történetmesélés új irányvonalai és túlzott tartalomfogyasztás (függőség) együttesen a személyiségfejlődésre negatív hatással vannak. Pelle Veronika (NMHH Gyermekvédelmi Főosztály, Budapesti Corvinus Egyetem) szerint a gyermekeknek már születésük előtt lehet digitális lábnyoma a ma divatosnak számító magzati képek posztolása révén. „A sharenting öt árnyalata” címmel bemutatta, hogy az NMHH keretében végzett kutatások szerint a gyermekekről készült fénykép- és videófelvételek tekintetében általános a szülői oda nem figyelés, amely a gyermekek digitális identitásának önkényes megalkotása.
A workshop második szekciója a sharenting jelenségét helyezte középpontba. Dr. Veszelszki Ágnes (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) az ún. „kidfluencerek” kérdésköréről, a gyermekkor digitális tőkésítéséről adott elő „Cuki a gyerek! De hiszen ez csak egy kép!” - A sharenting megítélése” címmel. Felhívta a figyelmet a gyermekkorú influencerek szexualizálásának problémájára, valamint a gyermekek digitális lábnyoma feletti kontroll elvesztésére. Gál Emese Dorottya (Rosa Parks Foundation) a családi intim pillanatok kiárusítására, az online és offline világ közötti határvonalak elmosódására hívta fel a figyelmet, valamint a „digitális immunrendszer” koncepcióját vázolta fel a „Sharenting és gyermekjogok - a szülők közösségimédia-használatának a gyermekre gyakorolt káros hatásai” című előadásában. Prof. Dr. Aczél Petra (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) a fényképkészítés technológiai és szociológiai változásain, a családi intim pillanatok megörökítésének és másokkal való megosztásának modern mechanizmusain keresztül mutatta ki, hogy a szimbolikát hordozó rituálék helyét mára átformálták az olyan a rutinszerű cselekvések, mint a családi események megörökítése különböző okoseszközökkel. „A sharenting mint családi rítus és történetmesélés – milyen identitások születhetnek a digitális dimenzióban?” címmel tartott előadásában kimutatta, hogy az egyes életszakaszokhoz kapcsoló, jelentőséget hordozó pillanatokat képesek vagyunk a fényképezés rutinja és a digitális világ elvárásai alá rendelni.
A workshop harmadik, utolsó szekciója a lehetséges megoldásokat vizsgálta. Jogon túli megoldásokról, a Médiahatósági eszközökről adott elő Dr. Varga Árpád (NMHH Gyermekvédelmi Főosztály, Eötvös Loránd Tudományegyetem) „Szülői odafigyelés a gyakorlatban – egy hatóság nem hatósági eszközei a szülői bevonódás támogatására” címmel. Szemléletváltás mutatkozik az online gyermekvédelemben, mivel a gyermek, mint fogyasztó, védelmétől egyre inkább a szülői kötelezettségek és az erre való edukáció irányába mozdul el a szakmai diskurzus. A szülő nevelési kötelezettségébe tartozik ugyanis az is, hogy tisztában legyen a szülő gyermeke online jelenlétével. Dr. Konok Veronika (Eötvös Loránd Tudományegyetem) az alfa generáció eszközhasználati tendenciái és a figyelemzavar összefüggéseiből próbálta felfejteni, hogy „Hogyan lehet a gyerekkori mobilozás biztonságos, mértékletes és fejlesztő?”, amelyre a válasza a gyermek és szülő közötti együttműködés lehet. Jogalkalmazói oldalról Dr. Nyakas Levente (NMHH Médiatudományi Intézet) „Platform, szülő, gyermek – szabályozási kísérletek a felelősségek megosztására” című előadásában többek között a francia jogban létező „digitális nagykorúság” fogalma kapcsán mutatta ki, hogy a szabályozó elsődleges válasza, hogy több hatalmat, kontroll lehetőséget ad a szülőnek. A polgári jogi személyiségvédelem eszköztárát és a gyermekek mobilhasználatának alkotmányjogi vetületeit fedte fel Dr. Pongó Tamás (Szegedi Tudományegyetem) „Perelhet-e a gyerek? - Avagy a gyermek személyiségi jogainak védelme a közjog és magánjog határán” című előadásában. Álláspontja szerint az előadás címében feltett kérdésre a válasz egyértelmű igen. A képmáshoz való jog megsértése esetén ugyanis a jelenlegi jogszabályi környezet nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a gyermek bíróság előtt kérje digitális identitásának védelmét.
