Olvasási idő: 3 perc
A neoliberális ideológia olyan kapzsiságot és gonoszságot jelképez, mint a Bibilában és a keresztény tanításban az „eredendő bűn”, ugyanis folyamatosan a nagyhatalmak hegemónia törekvéseit szolgálja ki – hangzott el az MCC Budapest Lectures programsorozat legutóbbi előadásán. A globalizáció hamis ígéreteiről és az emberarcú globalizáció megteremtésének esélyéről a National University of Singapore világhírű professzora, Muthucumaraswamy Sornarajah és Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhelyének vezetője beszélgetett.
A beszélgetés elején Sándor Lénárd vázolta fel a globalizáció folyamatának összetettségét, annak gazdasági, jogi és kultúrális aspektusait, a beszélgetés céljaként pedig a globalizáció hamis igéreteinek feltárását és megértését határozta meg. Professzor Sornarajah a gazdasági globalizáció neoliberális felfogásával összefüggésben elsősorban arra mutatott rá, hogy a szegényebb országok nemzeti erőforrásait a fejlettek folyamatosan a saját további gazdagodásukra használják fel. Ráadásul ezeket az országokat félrevezették, amikor azt hirdették, hogy a gazdasági fejlődés egyedüli receptje a liberalizációt, privatizációt és deregulációt előírő „washingtoni konszenzus”, illetve a nemzetközi pénzügyi szervezetek közpolitikai előírásainak kritikátlan elfogadása lehet. Ugyanakkor mindez csupán az országok és régiók feletti hegemónia megszerzésének eszköze. A neoliberális ideológia a professzor szerint éppen ezért a Bibliából és a keresztény tanításból ismert, a kapzsiságot és gonoszságot jelképező „eredendő bűn” történetéhez hasonlítható. A közép-európai országok a rendszerváltoztatásokat követően éppen ebben a helyzetben találták magukat, ilyen körülmények között kell talpon maradniuk.
Sándor Lénárd arra mutatott rá, hogy a tőkeáramlás viszonylag korlátlanabb liberalizációja mögött két feltételezés áll. Egyfelől az, hogy a külföldi tőke minden körülmények között kedvező a fogadó ország gazdaságának. Másfelől pedig az, hogy ha egy ország beruházásvédelmi egyezményeken keresztül abszolút jellegű, nemzetközi védelmet biztosít a külföldi tőkének, akkor nagyobb eséllyel képes megnyerni a beruházásokat. Sornarajah professzor ezzel összefüggésben azt emelte ki, hogy bár erre épül a neoliberális globalizáció, e feltételezések helytállósága valójában soha nem nyert bizonyítást. A külföldi tőke ugyan kezdeti bruttó hazai össztermék növekedéssel jár, azonban a megfelelő nemzeti gazdaságpolitikai intézkedések híján különféle veszélyeket is hordozhat. Így például függővé és kiszolgáltatottá tehet egy nemzetgazdaságot, az üzleti tevékenység nyereségét nem forgatja vissza a fogadó országba vagy elavult technológiát alkalmazva kockázatot jelent a környezeti értékek védelmére, illetve a helyi közösségek életére. A globalizáció gazdaságon kívüli dimenzióit felidézve kiemelte, hamis ígéret volt, hogy világszerte képes véget vetni a konfliktusoknak. Éppen ellenkezőleg, a társadalmi és gazdasági különbségeket növelve sokszor további konfiktusok kirobbánása előtt ágyaz meg. A globalizációt ezért csak óvatos és rátermett politikai közösségek szelidíthetik meg, előnyeit csak ilyen közösségek biztosíthatják.
