Az életvégi döntések nem a halálról, hanem a társadalom önképéről szólnak. Mert végső soron minden közösségnek választ kell adnia ugyanarra a kérdésre: vajon az emberi méltóság ott ér véget, ahol a szenvedés kezdődik – vagy éppen ott válik a legfontosabbá?
„Az eutanázia nem pusztán orvosi kérdés – hanem annak újradefiniálása, mit jelent az élet, a méltóság és az autonómia.” – hangsúlyozta előadásában Rabbi Dr. Fishel Szlajen, az MCC vendégoktatója; a Buenos Aires-i Egyetem bioetika, etika és közpolitika területén egyetemi tanár és vezető kutatója az MCC debreceni képzési központjában.
Az argentin bioetikus szerint a vita ma már messze nem csupán orvosi kérdés. Arról szól, hogy egy társadalom mit tekint méltóságnak, hogyan értelmezi az autonómiát, és milyen szerepet vállal az állam az élet védelmében. Szlajen rámutatott: az eutanázia legalizálása sok országban ugyanazzal a mintázattal indul. Először a végstádiumú, extrém szenvedéssel járó esetek jelennek meg kivételként, majd fokozatosan egyre tágabb kategóriák jelennek meg: a szenvedés szubjektív értelmezése, a „megelőző” döntések, végül pedig olyan helyzetek, amikor valaki egyszerűen „belefáradt az életbe”.
Az előadás egyik kulcsgondolata az autonómia fogalmának félreértelmezése volt. Az előadó különbséget tett a puszta vágyakon alapuló „instrumentális autonómia” és a közösségi értékekbe ágyazott „morális autonómia” között. „Az emberi autonómia nem pusztán azt jelenti, hogy azt teszek, amit akarok – hanem azt, hogy felelősen döntök egy közösség értékei között” – fogalmazott.
Alternatívaként az előadó az ortotanázia – vagy általa adistanasiának nevezett – megközelítést ismertette. Ez az elv nem a halál előidézését, hanem az élet természetes lezárásának tiszteletben tartását hangsúlyozza: lehetővé teszi a hiábavaló kezelések elhagyását, miközben a palliatív ellátás és az emberi méltóság megőrzése kerül a középpontba.
Az élet védelme nem egyszerű jelszó, hanem civilizációs alapállás. Ha az emberi méltóságot nem az élethez kötjük feltétel nélkül, akkor végső soron mindannyian bizonytalan talajra lépünk.
