Miskolcon, a Széchenyi utca 1. szám alatt a magyar kultúrtörténet egyik legszebb fejezete íródott. Déryné első fellépésétől Jókai Mór és Laborfalvi Róza szerelméig a Korona szálló volt a város társasági életének lüktető szíve. Az MCC Épített Örökség Programjának keretében ez az emblematikus ingatlan most visszakapja régi rangját, hogy a hosszú ideig méltatlanul elhanyagolt épület a tehetséggondozás és a közösségi élet modern központjaként szülessen újjá.
Ahol a miskolci Thália megszületett
1815-ben a Korona szálló udvarán történelmi pillanat tanúi lehettek a helyiek: Déryné Széppataki Róza és a pesti színészek itt mutatták be a „Tündérország Magyarországon” című darabot. Ezzel a fellépéssel indult útjára a miskolci színjátszás. Az épület azóta nem csupán ingatlan a főutcán, hanem a városi identitás kőbe vésett darabja.
Ma is ismert, impozáns formáját 1894-ben nyerte el, amikor átadták az Adler Károly tervei alapján készült, 40 szobás új szállodát. A belső tereket gazdagon díszítették: a falakat és a mennyezetet aranyozott gipszstukkók, valamint míves fafaragások borították. „Szállodai rendeltetés tekintetében a legkényesebb ízlésnek is megfelel” – írta róla elismerően a korabeli sajtó.
Aranykor és emlékezet
A 19. század végére a szálló a szellemi élet fellegvárává vált. 1883-ban itt ünnepelték a miskolci születésű Laborfalvi Róza színművészeti jubileumát. Az eseményen férje, Jókai Mór is felszólalt, felidézve 1848. március 15-ét, amikor szerelmük egy színpadi kokárdatűzéssel vette kezdetét.
A Korona falai között lakott Herman Ottó is, aki 1898-ban szobája ablakából figyelte a Kossuth-szobor avatását. Az épület aranykora Boczogő József vendéglős idején teljesedett ki, amikor a pesti orfeumok csillagai rendszeresen felléptek a házban. Később, 1934-ben a városi filmszínház is ide költözött, tovább erősítve a helyszín kulturális jelentőségét.
A méltatlan csend és a megújulás útja
A második világháború utáni évtizedek lassú hanyatlást hoztak. Az államosított, majd Avas szállóvá keresztelt épület állapota folyamatosan romlott. 1969-ben a sajtó már élesen kritizálta a méltatlan szolgáltatásokat, 1987-ben pedig a szálló végleg bezárta kapuit, amit több mint három évtizeden át tartó pusztulás követett.
Ezt a méltatlan folyamatot zárta le az MCC, új időszámítást indítva az épület történetében. A cél egy olyan revitalizáció, amely túlmutat a műszaki felújításon: a ház visszakapja eredeti térstruktúráját és a 19. századra jellemző dús növényzetét is. A rekonstrukció egyik legnagyobb értéke a két világháború között épült neorokokó elliptikus lépcsőház megőrzése, amely Európa-szerte ritka építészeti kincsnek számít.
Modern funkciók a hagyományok talaján
A megújuló épület az MCC miskolci oktatási központja lesz, amely ismét szerves részévé válik a város szövetének. A tehetséggondozó programoknak helyet adó szárny a leendő Szent Erzsébet sétány felől kap új főhomlokzatot és bejáratot. A miskolciak számára nyitott könyvtár, kávézó, könyvbemutatók és kerekasztal-beszélgetések biztosítják majd, hogy a Korona ne csupán egy intézmény, hanem a város új „nappalija” legyen.
A beruházás Miskolc belvárosának egyik legjelentősebb fejlesztése, amely révén egy régóta fájó hiánytörténet ér véget a sétálóutcán. Az MCC értékmentő munkája által a „legendák háza” ismét megtelik élettel, bizonyítva, hogy épített örökségünk megóvása a jövő generációi számára kínál stabil alapot.
