Olvasási idő: 4 perc
Van egy nép távol, az Urálon is túl, amely szereti és rokonának tartja a magyarokat. A mongolok mélyen hisznek abban, hogy kultúrájuk gyökerei összefonódnak azokéval, akik több ezer éve letelepedtek a Kárpát-medencében. Ez a különleges rokonságtudat nem csupán romantikus elképzelés – valós történelmi és kulturális alapokon nyugszik. Füredi Zoltán személyes hangvételű „road movie”-jában Mongóliába kalauzol, hogy fényt derítsen a magyarok és mongolok közötti furcsa rokonságtudat eredetére, emellett egy személyes ügyet is el kellett rendeznie az Orhon folyó szellemével. A film rendező-főszereplőjét Dócza Edith, az MCC Migrációkutató Intézet vezető kutatója kérdezte kutatásainak eredményeiről és az alkotás folyamatáról a filmvetítéssel egybekötött pódiumbeszélgetésen a miskolci Művészetek Házában.
Füredi Zoltán vizuális és kulturális antropológus, dokumentumfilm készítő „Barátság-kitüntetést” kapott a mongoloktól munkásságáért. Filmjét Mongóliában is nagyon pozitívan fogadták, és itthon is teltházas bemutatókon vetítik.
A mongol szakon töltött egyetemi évek óta életévé vált ennek a népnek a tanulmányozása, nyelvüket jól beszéli, kultúrájukat jól ismeri. Azt a kultúrát, amely az egész Eurázsia sztyeppén elterjedt, és amit a mongolok a mai napig őriznek és tovább visznek.
A magyarok és a mongolok baráti viszonyához a közös ősi hun kapcsolódások és a későbbi – főleg a szocializmus idején kötött – együttműködések is hozzájárultak. A ’60-as, ’70-es években nagyon sok magyar munkás, kutató töltött éveket Mongóliában, illetve sok mongol diák tanult a magyar egyetemeken. Ezeknek az együttműködéseknek ma is érezhető a hatása – derült ki a filmből –, az idősebbek jó szívvel emlékeznek az egykori magyar munkatársakra, akik pedig itt tanultak, ma is beszélik a magyar nyelvet, és itt szerzett tapasztalataikat, tudásukat jól tudják otthon kamatoztatni. A két ország kapcsolata ma is élő: jelenleg is több mit 600 mongol diák tanul Magyarországon, bár ők már nem magyarul, hanem angolul sajátíthatják el a szakmai tudást a magyar egyetemeken.
A közös múlt megismerését a Mongóliában megtalált hun temetkezési területek feltárása is segíti. Ezeket a kutatásokat leginkább külföldi egyetemek és magánszemélyek támogatják, a helyi tudósok bevonásával – mondta el az antropológus –, és ezek a kutatások folyamatosan új bizonyítékokkal szolgálnak a közös múltról.
Mongólia is átesett a modernizáció hullámán az elmúlt évtizedekben. A bányászat fejlődésének köszönhetően főutak kötik össze a nagy megyeközpontokat, az internet pedig még a legeldugottabb nomád családokhoz is eljutott. Ez a technológiai fejlődés paradox helyzetet teremt: egyrészt lehetővé teszi a hagyományos nomád életmód fenntartását, például a megfelelő legelők megtalálásában vagy távmunka végzésében (mint megtudtuk, a filmben látott, a jurtában, az ágyon üldögélve röntgenleleteket nézegető asszony egy orvos a városi kórházban, aki otthonról végzi nagyrészt a munkáját), ugyanakkor a fiatalok városokba áramlását is elősegíti.
Füredi Zoltán egy „átokkal is küzdött”, amikor a filmet készítette – tudtuk meg a filmből. Egy Mongóliában tett fiatalkori látogatása során sérthette meg az Orhon folyó szellemét – legalábbis ezt mondták a helyiek – de egy kis borjú megmentésével valószínűleg sikerült legutóbbi látogatása alkalmával kiengesztelni, ezt mutatja azóta javuló egészségi állapota is – mesélte.
A jövőbeni tervekkel kapcsolatban a rendező elmondta, számára nagyon érdekes, ahogy a mongolok együtt élnek az állataikkal, a természettel, és az, ahogy a szellemvilághoz, a természetfelettihez viszonyulnak, de nagyon különleges a hegyek iránti tiszteletük is. Talán ez lesz a legújabb filmjének a témája.
