Olvasási idő: 2 perc

Melyik a „jobb” vagy hasznosabb angol nyelv? Mik a nyelvi eltérések, sajátosságok? Mit árul el egy emberről, hogy milyen akcentust beszél? Milyen kulturális különbségek vannak az amerikaiak és a britek között? Kinek van jobb humorérzéke? Mi a közös a britek, az amerikaiak és a magyarok között? És vajon mik a hasonlóságok? Ilyen, és hasonlóan érdekes kérdések merültek fel a pécsi MCC tegnap esti teltházas rendezvényén, ahol a brit Calum Nicholson és az amerikai Stephen Sholl próbálta meggyőzni a közönséget a maga igazáról.

A remek hangulatú vita során az MCC vendégoktatói a közönség bevonásával próbálták megválaszolni a megválaszolhatatlan kérdéseket. Ugyanis nincs jobb vagy rosszabb nyelv. Egyszerűen nyelvi különbségek vannak, melyek összefügghetnek a társadalmi és kulturális különbségekkel, akár az államok között vagy a határokon belül is – mondta Calum Nicholson.

A transzatlanti dialektus felélesztése egy érdekes gondolat, azonban ez a nyelvjárás annyira távol áll az amerikaiak hétköznapi kommunikációjától, hogy úgy vélem nem működne – tette hozzá Stephen Sholl. Túl szofisztikált a nyelv, egyszerűen nem beszélünk így. Az amerikaiak inkább egyszerűsítenek. Ugyanakkor nincs is erre szükség, hiszen éppen az a kulturális sokszínűség szűnne meg egy egységes nyelv bevezetésével, mely diverzzé, érdekessé teszi az embereket. A standardizálásnak így kártékony hatásai is lehetnek.

A britek például csak a legritkább esetekben lengetik a nemzeti lobogót. Amikor Sholl más országokban, magyarlakta területeken járt, feltűnt neki, hogy mindenhol kint van az adott ország lobogója, például Erdélyben a Román zászló, mintegy reprezentálva, hogy ki alá tartozik a terület. Az USA-ban a minden ház kertjében felhúzott zászló nem egy erőszakos nacionalizmust, inkább egy egészséges, hazafias patriotizmust tükröz. Nálunk a zászlók jelenléte nagyon hangsúlyos. Nem erőszakkal, hanem önként kerülnek ki – zárta mondandóját Sholl.