Olvasási idő: 2 perc
Az emberek sokszor összekeverik a hatalmat, a hatalom eszközeivel – hangzott el az MCC Budapest Lectures rendezvénysorozat legutóbbi eseményén, amelynek vendége Dominic Burbidge, a Canterbury Institute igazgatója volt, akivel Lánczi András professzor, az MCC kuratóriumi tagja beszélgetett.
A kortárs politikai párbeszéd során a hatalmat gyakran olyan képességnek értelmezik, hogy valakit arra veszünk rá, amit egyébként nem tett volna meg. Ez segít a liberálisok és konzervatívok közötti jelenlegi nézetkülönbségek keretbe foglalásában: a liberálisok (és általában a liberalizmus) ellenzik a hatalom vagy a kényszer beleegyezés nélküli gyakorlását. A konzervatívok pedig azzal érvelnek, hogy az önkényes hatalommal szembeni megfelelő védekezéshez a nem gazdasági szolidaritás és tisztelet formáira van szükség. A Mathias Corvinus Collegium rendezvényén Dominic Burbidge, a Canterbury Institute igazgatója adott áttekintést a hatalommal kapcsolatos konszenzus történetéről Machiavelli, Nietzsche és Foucault gondolkodásának összefüggéseit is a közönség elé tárva.
Mi is az a hatalom? – merült fel az örökérvényű kérdés a rendezvényen. Burbidge szerint az idők folyamán a hatalom forrása megváltozott. Míg a kezdetben Istennek tulajdonítottak végtelen hatalmat, addig mára már a hatalom forrása az állam, majd az egyén lett. Az eseményen a politika szerepéről is szó esett, amelynek feladata – Burbidge szerint – a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése. Az oxfordi szakember ismertette, hogy miként vélekednek a nagyobb filozófiai irányzatok a hatalom és a törvény kapcsolatáról, hiszen egyfelől a törvény korlátozhatja a hatalmat, de elő is segítheti a hatalom érvényesítését. Az MCC munkássága nagyon inspiráló, nagyon jó itt lenni – zárta gondolatát Dominic Burbidge.
