Olvasási idő: 4 perc
Az MCC Migrációkutató Intézet (MKI) rendezvényének vendége Max Otte közgazdász és geopolitikai elemző volt, aki The Global Economic Order and Competitiveness in the 21st Century című előadásában a világgazdaság átalakulását, az Egyesült Államok politikai-gazdasági irányváltását és Európa versenyképességi kihívásait elemezte.
Az előadás központi kérdése az volt: miként formálja át a geopolitikai rivalizálás és a gazdasági nacionalizmus visszatérése a második világháború után kialakult globális rendet.
Állami reform és politikai realitások
Max Otte az amerikai belpolitikai változásokkal kezdte elemzését, külön kitérve a Trump-kormányzat reformtörekvéseire. Szerinte a korszak egyik fontos tanulsága az volt, hogy a politikai vezetés gyakran radikális átalakítási szándékkal indul, ám az intézményi struktúrák és a bürokratikus rendszer ellenállása jelentősen korlátozza a reformok tényleges hatását.
Gazdasági stratégia: visszatérés a nemzetgazdasági gondolkodáshoz
Az előadás egyik hangsúlyos része a gazdaságpolitikai paradigmák történeti összevetése volt. Otte kiemelte, hogy a 21. században egyre több ország tér vissza Friedrich List gondolatához, amely a nemzeti termelési kapacitást, az oktatást, az infrastruktúrát és az iparpolitikát tekinti a gazdasági erő alapjának. Az „America First” gazdaságpolitika szerinte ebbe a hagyományba illeszkedik: a vámok és iparvédelmi intézkedések célja a hazai ipari bázis újjáépítése volt, még ha ezek alkalmazása a modern globális gazdaságban rendkívül összetett feladat is.
Geopolitika és multipoláris világ
Otte szerint a nemzetközi rendszer egyre inkább multipolárissá válik, ahol a gazdasági és biztonságpolitikai eszközök szorosan összekapcsolódnak. Az Egyesült Államok külpolitikájában megfigyelhető bilaterális megközelítés és az európai politikai elit kritikája szerinte annak jele, hogy a korábbi konszenzusos világrend átalakulóban van.
Az előadó történelmi példákkal is illusztrálta Európa belső megosztottságát, rámutatva: a kontinens északi–déli, keleti–nyugati törésvonalai nem új jelenségek, hanem évszázados mintázatok modern megjelenései.
Technológiai verseny és innovációs lemaradás
A globális versenyképesség kérdésében Otte hangsúlyozta a technológiai szektor meghatározó szerepét. A világ legnagyobb vállalatainak többsége ma amerikai vagy kínai technológiai óriás, miközben Európa egyre nehezebben tart lépést az innovációs versenyben.
Az AI-szektor gyors növekedését ugyanakkor óvatossággal értékelte: szerinte a hatalmas tőkebeáramlás részben befektetési buborékot is jelezhet, még akkor is, ha a vezető vállalatok hosszú távon stabil szereplők maradhatnak.
Európa stratégiai dilemmái
Az előadás végén a fókusz Európa jövőjére helyeződött. Otte szerint a kontinens egyik legnagyobb problémája a világos gazdasági és identitásbeli stratégia hiánya, amely a második világháború utáni korszakban fokozatosan alakult ki.
Úgy vélte, Európának saját versenyképességi modelljét kell újragondolnia: erős innovációs központokra, stratégiai partnerségekre és hosszú távú gazdaságpolitikai gondolkodásra van szükség ahhoz, hogy ne maradjon le a gyorsan erősödő globális szereplőkkel – például Indiával – szemben.
Magyarország, mint stratégiai példa
A beszélgetés során Magyarország több alkalommal is szóba került, mint olyan közép-európai állam, amely a szuverenitás megőrzése mellett igyekszik aktívan részt venni a nyugati együttműködésekben. Otte szerint a pragmatikus partnerségek és a nemzeti érdekek tudatos képviselete egyre fontosabb modell lehet a kisebb államok számára a változó világrendben.
A rendezvény ezáltal szélesebb geopolitikai perspektívát is adott arról, hogyan alakul át a globális gazdasági rend, és milyen döntések határozhatják meg Európa versenyképességét a 21. században.
