A technológia rohamos fejlődése mellett is fontos megtalálni az egyensúlyt az innováció és a hagyományok között erről szólt az MCC Budapest Summit on Technology and Society nemzetközi konferencia. A háromnapos eseménysorozat nemcsak Budapesten, hanem regionális központjainkban is zajlott, így kiemelt helyszínként Székesfehérváron is lehetőség nyílt bekapcsolódni a közös gondolkodásba.
Az előadás középpontjában a mesterséges intelligencia és az emberi alkotás viszonya állt. Sam Kahn író és producer osztotta meg gondolatait rengeteg érdeklődő számára a témáról, a beszélgetést pedig Leonardo Orlando, az MCC vendégoktatója és kutató pszichológus vezette kérdéseivel.
A mesterséges intelligencia ma már nemcsak kiszolgál, hanem alkot is – legalábbis sokan ezt gondolják. Sam Kahn azonban szkeptikusan áll a kérdéshez. Arra figyelmeztetett: amit MI-nek nevezünk, az nem érez, nem dönt, nem alkot – csupán adatokat kombinál, és visszaadja az átlagot.
A valódi alkotás szerinte nem algoritmusokból, hanem tapasztalatból és belső igazságból születik. A művészet – az ember „pogány temploma” – az a hely, ahol az egyéni látásmód formát ölt. Ez az a mélység, amit semmilyen technológia nem tud helyettesíteni.
Ahogy fogalmazott: ma már mindenki használja az MI-t – ő is. Ha valakinek például bőrkiütése van, pillanatok alatt választ kap rá egy géptől. De a döntést – hogy orvoshoz fordulunk-e vagy sem – nem hozza meg helyettünk senki. A felelősség mindig az emberé marad.
A kreatív világban három irány rajzolódik ki: az MI-t tudatosan kizáró „puristák”, a gépre építő szerzők, és a hibrid alkotók. Sam szerint hosszú távon azok maradnak hitelesek, akik emberként gondolkodnak és alkotnak – mert az igazság élményből születik.
Egy különösen emlékezetes történetet is megosztott: diákjai egy alkalommal úgy döntöttek, hogy nem élnek a mesterséges intelligencia nyújtotta kényelemmel. Ehelyett leültek, átbeszélték, mérlegeltek, és együtt hozták meg a döntést. Nem másoltak, nem generáltak, hanem valódi gondolkodással oldották meg a feladatot. Sam büszkén mesélte: nem is a válasz tartalma volt a legfontosabb – hanem az, hogy emberek maradtak a döntés mögött.
Zárásként világos üzenetet fogalmazott meg: a mesterséges intelligencia ma még ingyenes – de sokáig nem marad így. Ahogy a közösségi média begyűjti adatainkat, feltérképezi kapcsolatainkat és befolyásolja a világról alkotott képünket, úgy az MI is mindent feltérképez – egyre mélyebben és személyesebben. És bár a jövőben is feltesszük majd a kérdéseinket, nem a rendszer tanulja meg, mit várunk – hanem mi tanuljuk meg elfogadni azt a választ, amit kapunk. Hozzászokunk az átlaghoz, az előre kikövetkeztetett válaszokhoz – és közben észrevétlenül szűnik meg bennünk a választás lehetősége.
Ha ez bekövetkezik, eltűnik a szabad döntés, a kreativitás, és vele együtt minden más lehetséges válasz is. A gép kiszámít – de az ember csak akkor alkot, ha még képes mást választani.
És mindeközben, észrevétlenül, létrejön egy új jelenség: az interneten megtalálható, algoritmusok által fenntartott kollektív tudattalan – egy olyan tér, ahol nem az egyéni gondolataink, hanem a sokaság által formált minták diktálják a válaszokat. És ebben a térben az emberi alkotás igazi tétje az lesz, képesek vagyunk-e még megszólalni a saját hangunkon.
